Az én alkotásom.:)

Na ezt már neem! vagy mégis?

Itt a folytatáás! Lassan de biztosan felkerül a többi is, ahogy lesz időm. :)Olvassátok és kommenteljetek.

-Tetszik?
-Nagyon szép..-csak ennyit tudtam mondani, még mindig nem tudtam mi tévő legyek, de kezdett kirajzolódni előttem a döntésem...
Menekülés! Ez az egyetlen, amit tehetek. Igen, megfutamodok, nem állok készen arra, hogy elkötelezzem magam akárkinek is. Ez nekem túl sok lett volna. Még nagyon is élnem kell, annyi mindent meg kell még élnem, nem akarom lekötni magam. Eddig akárhányszor ilyeneken gondolkodtam a házasság valahogy nagyon háttérbe szorult, és azt hiszem ez a természetes. Mindenképpen 25 éves korom után akartam lekötni csak magam, addig éljen a szabadság és a karrier. Na most volt szükségem baráti támogatásra azt hiszem ma este hozzám jönnek át a csajok, vagyis Jenni és talán Dini. A többiek nem kellenek. Elég volt, ma döntenem kell.és lehet egy életre elrontok mindent, akárhogy döntök rossz lesz valamilyen téren. Vagy a késöbbiekben vagy most vagy ezentúl mindig. Elszalasztom ezt a lehetőséget,amit tálcán kínált az élet, és többet nem is ad ilyet. Oké..itt elég nem kombinálni kellene. Racionálisan és ésszerűen végiggondolni mindent, és a mostani helyzetet figyelembe venni. A jövő ugyis ingatag kitudja mikor mi történik, mindig változik, mi magunk változtatjuk a döntéseinkkel, vagy épp nemdöntéseinkkel.

Ekkor eszembe villant, hogy anyával is beszélhetnék, tegnap este nagyon ellenezte, de miután Beni érvelni kezdett neki, már kicsit megenyhült. Ráadásul ő is ilyen fiatalon találkozott apával és együtt is maradtak. Bár esküvő lehet csak később volt. Mindenestre meg akrom hallgatni mi a véleménye erről az őrültségről, ehhez viszont ki kell paterolnom Benit, mert ha ő is végighallgatja csak beleszól és elbizonytalanít.
-Szivem? Nem kéne hazamenned? –mosolyogtam rá, amiből egyből levette, hogy szeretnék egyedül maradni kicsit, vagy legalábbis az ő társaságát akarom mellőzni.
-Végülis, de. Kicsit jó lenne már anyámékat is meglátogatni. Azt hiszem akkor mára ez lesz a programom. –nyomott egy puszit a homlokomra és összeszedte magát –Majd beszélünk.
Végre, erre vártam.
-Anyciii. –ltthon vagy? –kérdeztem kihajolva a szobámból.
-A konyhában. –jött a válasz.
-Hallod?! Segítened kell nekem, mi a véleményed erről az egész őrültségről?
-Melyik őrültségre gondolsz? –mintha nem tudta volna..
-Beni őrült ötletére.
-Jaa...tudod mi a véleményem tegnap kifejtettem..vagy csak testben voltál jelen a vacsoránál?
-Nem…ott voltamhallottam, csak gondoltam így négyszemközt tudsz nekem valami mást is mondani.
-Beki…Beki..pont tőlem kérsz tanácsot? Aki valamilyen szinten elrontotta az életét egy buta döntés miatt..-csóválta a fejét.
-Igen anya tőled. Ugyanis az anyám vagy aki már 37 éves és gondolom tudja mi a helyes.
-Rosszul gondolod. Én csak annyitmondok amit már tudsz is. Én 15 évesen ismerkedtem meg apáddal, 16 évesen szülői beleegyezéssel összeházasodtunk, 20 évesen megszűltelek. 24 évesen elváltunk, a karrierem utána kezdtem építeni. Nagyon sok lemaradásom volt, de behoztam anya segítségével. Bánom, a mai napig bánom, hogy elszalasztottam a diákéveimet. De ezzel nem befolyásolni akarlak végülis egy év és 18 leszel, és okos vagy azt hiszem eltudod dönteni mi lesz neked jó, mindenestre jól fontold meg, van időd, nem kell elhamarkodottan döntened. Viszont suiiba kéne menned. Elvigyelek?
-Jajj tényleg csütörtök van...
-Bizony és csak tegnap volt szünet. Ma már menni. Összedobok egy szenyót neked. Addig készülj el. 5 perced van, már fél8 múlt, és be kell érned.
-Jólvan, jólvan..sietek.-morogtam, de simán elég volt az 5 perc, hogy összeszedjem magam. Soha sem készülődtem órákig, nem az én műfajom, gyorsan is össze tudom magam rakni úgy,mint egyesek egy óra alatt. Ez kifejezetten előnyömre vált ugyanis még igy is mindig készésben voltam.

Tizedik fejezet: Ha még ennyi nem volt elég…

Tizedik fejezet: Ha még ennyi nem volt elég…

Lüktet a fejem, azt sem tudom hol vagyok. Halványan kezd kirajzolódni előttem a szobám alakja, és hallom hogy szuszog mellettem valaki. Beni az. Ki más lenne. Kezd felderengeni az elmúlt este története. Apa hamar megérkezett, nem is emlékeztem rá, hogy néz ki, olyan régen láttam. Friss volt, nem látszott öregnek, pedig emlékeimben úgy élt, mintha már megöregedett volna, ez is az élénk fantáziám játéka lehetett. Két szál rózsát tartott a kezében, egyiket nekem hozta, másikat anyámnak. Anya szinte kivirult amikor meglátta. Benivel egy szempillantás alatt megtalálták a közös hangot. Előjöttek a régi sztorik, az autók, a számítógépek, és a mindenféle pasitéma. Apa próbált velem is rendes beszélgetési kapcsolatot létesíteni, de nem nagyon jött össze neki. Nem hatottak meg a próbálkozásai, semmit sem tudott rólam, és ezt annak köszönheti hogy az elmúlt 10 évben aligha láttuk egymást, és beszélni sem beszéltünk. Mivel anya nem nagyon akarta témába hozni kettejük kapcsolatát, kezembe vettem az irányítást.
-Zoli?-soha életembe nem szólítottam apámnak, amit szerintem nem is várt volna el, de számomra ez amúgy is teljesíthetetlen lett volna –Mit akarsz most ennyi év után anyámtól?
-Uh..ez váratlanul jött kérdés. Hogy mégis mit akarok? –ismételte meg hogy gondolkodási időt nyerjen –majd elválik, de amikor újra találkoztunk rájöttem, hogy én már elkövettem életem egyik legnagyobb hibáját. –hosszan ránézett anyára, aki kezdett elpirulni, majd ráemelte smaragdzöld tekintetét –Lett egy csodaszép közös lányunk..
-Anya azt hiszem itt most te jössz..-vágtam közbe elégedett mosollyal.
-Rebekka.-sziszegte alig hallhatóan egy mérges pillantás kíséretében –Igen végülis tényleg szeretnék veled komolyan beszélni. –váltott hangnemet –Nem tudom hogy mondjam, tudom nem fogsz nagyon örülni, hiszen magadban még semmit sem zártál le, semmit sem kezdtél újra, és erre nem lehet felkészülni, de kerek perec megmondom. Várandós vagyok. –apám majdnem megfulladt a fehérborrtól, amit ivott. beni ment a segítéségre aki jól hátbavágta.
-Huhh, hát ez tényleg nagyon meglepett..de valahogy éreztem, és nem baj, sőt örülök, hiszen már mint mondtam van egy csodaszép lányunk, talán ennek így kellett lennie.
-Igen, de itt az a kérdés, hogy mégis mit akarsz? Megtartsam? Elvetessem? Foglalkoznál vele?
-Hogyne foglalkoznék vele! Ne hogy elvetesd, ez megvolt írva. újra találkoztunk és tessék, itt van valami, Evelinnel már ugyis terveztük a válást, egy hét és beadjuk a válópert.
-Tehát akkor most ti együtt vagytok?-kockáztatta meg Beni, a mindenkit foglalkoztató kérdés feltételét. Amire anyuék összenéztek.
-Azt hiszem mondhatjuk hogy megpróbáljuk, igaz Lili?
-Ő..igen, mondhatjuk.
-Oké, akkor én is szeretnék valamit közzhírré tenni. –kezdte Beni, mire az én nyomrom egyből egy üdítős kupak nagyságúra zsugorodott össze, a torkom pedig mint egy leeresztett lufi. –Nem tudom mi a maguk véleménye, de remélem nem ütközik az enyémmel. Ugyanis én nagyon szilárd érvekkel és elhatározással jöttem ide.- jelentette ki, mire anya és apa is elkezdett egyre furcsábban nézni, rámnéztek, de én csak vállat vontam. –Beki nem tud semmit, vagyis remélem. –mosolygott rám, miközben előhalászott a zsebéből egy kis dobozkát, az ütő majdnem megállt bennem, felállt és letérelt elém. –Pintér Rebeka, hozzám jön feleségül? –itt állt föl anyám és szólt közbe.
-Arról szó sem lehet. Bekinek tanulnia kell, 17 éves. előtte az élet, még élnie kell! –háborodott fel.
-Lili, kérlek, tudom jól, nem akarok esküvőt és semmi hasonlót, csak azt akarom hogy Beki érezze szeretem és nem hagyom el, és kész vagyok elkötelezni magam mellette. A válaszodat még nem hallottam. –nézett rám.
-Nem..nem..nem tudom. Ez nagyon váratlan..és igaza van anyának..nem tudom mit akarok..úristen! Te atya ég! –kezdtem felfogni mi is hangzott el –Azt hiszem erre aludnom kell, sokat, és gondolkodnom. Mégis hogy jutott ilyen őrültség az eszedbe? –fakadtam ki.
-Mi-mi-mi? Őrültség? De…de.. azt hittem örülni fogsz neki..-szontyolodott el.
-Jajj, kicsim nem úgy gondoltam..de megkell értened..ilyenre még csak nem is gondoltam..ezt felkell dolgoznom agyilag. Adj időt, kérlek. –néztem esdeklően.
És igen, itt vagyok ma reggel, döntés nélkül, azzal a pasival akit szeretek ugyan, de még se vagyok biztos semmiben sem. Tegnap még a kapcsolatunk tartósságáról és a szakítás felvetéséről akartam vele beszélni, erre bumm tessék az élet megint elém állt, és nem látok tőle semmit..csak erre tudok gondolni, pedig iskolába kellene mennem. De így? Ilyen állapotba? Odanéztem az asztalra..a kis dobozka ott volt. Felálltam kinyitottam és belenéztem, egy csodaszép kis gyémánt gyűrű tekintett fel rám. Egyszer csak Beni hangját hallottam.

Mindig van valami...

„És most ünneplünk!”-jelentette ki- „Ünnepeljük meg hogy újra együtt vagyunk és újra köztünk van a mi kis báránykánk, aki ugyan gyakran eltéved de mindig visszatalál”. Koccintottunk, a végén előkerült valahonnan még egy üveg bor is és kicsit jó kedvel feküdtünk le aludni, már ha alvásnak lehet nevezni azt, amikor 4 csaj össze vissza vihorászik egy kis szobában, mert a mindent olyan viccesnek találó Mia nem bír nyugton aludni. Délelőtt 11-re nagy nehezen hazaértem, anya már kitakarított, segített neki Éva is. Jókedvűnek tüntek mind a ketten. Éva indult is haza ahogy megérkeztem. Anya pedig leült az asztalhoz, és láttam rajta vájra hogy tudjon velem két szót váltani. Leültem hát én is.
-Mondjad anyu, látom rágódsz valamin.
-Igen Beki..tudod mostanában alig vagy itthon, nem igazán tudunk beszélni, most megragadom az alkalmat, hogy akkor beszéljük meg a dolgokat.
-A babával kapcsolatban?
-Ne siessünk ennyire előre. kezdjük az elején a dolgokat a legeslegelején. Kitől van a baba..Tudom azt hiszed hogy Pétertől, de nem…biztos hogy nem Pétertől. Voltak kalandjaim, szégyellem bevallani, hogy majdnem 38 éves fejjel kalandokba bocsáltkoztam, de így hozta az élet..De így is csak egy ember jöhet szóba...-tartott hatásszünetet.
-Őő..értem, és ki lenne az az egy ember?
-Beki ez bonyolult..nem is tudom jó ötlet e ha elmondom. Tegyük hozzá, a felnőttek is követnek el hibákat, nem is egyszer és nem is kicsiket. Tudod, ha találkozol valakivel a múltadból, visszafejlődsz azzá, aki akkor voltál, amikor ismerted.
-Anyuu..hová akarsz kilyukadni? –kezdem türelmetlen lenni.
-Jó, nem ragozom tovább. A baba apja valószínűséggel az az ember aki a te apád is..
-Miiivaaan???
-Jól hallottad…tudom meglep..engem is meglepett, amikor valamelyik nap összefutottam apáddal egy kávézóban, ő is egyedül volt én is..hát leültünk beszélgetni. Mivel nem haradban váltunk el, ezért most is egész felhőtlen volt a társalgás. Mesélte hogy már nem olyan a kapcsolata a feleségével mint volt, unják egymást és valószínüleg válni fognak 10 év után. Aztán megbeszéltünk egy találkozót amikor is mutatok neki képeket rólad, meg megvitatjuk kivel mik történtek.
-Ahha értem, és gondolom itt jön a drámai vagyis inkább szappanoperába illő befejezés, hogy a sztorizgatás kicsit más irányba ment el..
-Végülis..mondhatjuk..de utána többször is találkoztam vele..és talán megváltozott más ember lett.
-Tudja? –kérdeztem hírtelen.
-Nem…még nem volt merszem elé állni, itt még semminek sem kellett volna lennie, csak kétszer..és mégis..-fakadt ki anyámból –még nem vált el, még akármi lehet.
-Nyugalom. Szu-szá. Ezzel ártasz valakinek. –néztem a hasára – Szóval akkor megtartod?
-Igen azt hiszem..de apádon is múlik szeretném ha nem apa nélkül nőne fel, ha ő is akarja  akkor oké, ha nem akkor nagyon erőteljesen elgondolkodok még a lehetőségeken..
-Melletted állok akárhogy döntesz, viszont azért remélem apával nem akarsz utánam, nem látogatott..
-Evelin miatt..ő ellenezte ezt az egészet, mármint hogy kapcsolatot tartson fent a volt családjával, aztán már ő is átvette ezt az egészet és már magától utasította vissza a közeledésemet ilyen téren. De ezt te is tudod, hisz régebben is nem egyszer meséltem arról miért nem látogat minket vagyis téged.
-Tudom, tudom de akkor is mi lesz ha most is jön majd egy másik nő, amikor téged megun és akkor a kisbaba megint egyedül nő fel, legalábbis apa nélkül, még ha mi itt leszünk is neki. Te mesélted, hogy apa mennyire hírtelen kedvű, mindig az adott szituáció alapján változik a kedve.
-Majd meglátjuk, ezt előre nem tudjuk eldönteni főleg nem helyette, a viselkedése meg..azt is megkell látni. Ma találkozunk vele, átjön vacsorára, úgyhogy ha lehet semmilyen programot ne szervezz estére..
-Van egy kis bibi...
-Beni? Mert tudom, hogy vele akarsz lenni, és szerintem hívd át őt is, és akkor legalább megismeri apádat.
-Már nem azért de én sem ismerem az apámat..-mondtam megvetően és lehet élesebben mintkellett volna.
-Igen, lehetséges, de ez nem kifogás majd megismered idővel.

Este nyolc órára volt iderendelve apám, Benit már előbbre idehívtam. Fel kellett készítenem kicsit a helyzetre és egy kicsit beszélni is szerettem volna vele kettőnk kapcsolatáról. Nem voltam benne biztos, hogy ez jó ötlet éppen a mai napon de halogatni sem akartam...
Jó kedvvekól, fessen kiöltözve jelent meg este hétkor az ajtóban, egy üveg száraz fehér borral a kezében. Az elmaradhatatlan mosoly ott volt a szája szélén, már majdnem megfeledkeztem a mondandómról. Viszont ahogy beljebb jött és leültünk ő kezdte el mondani.
-Beki...szerintem beszélnünk kéne..
-Igen..én is így gondolom. –vágtam a szavába. A meglepetéstől lassabban folytatta:
-Lehet, hogy nem jó az időzítés, de szerintem nem kéne tovább halogatni ezt.
-Igen, én is így gondolom, épp itt az ideje.
De ő mint, aki meg se hallja amit mondok, csak folytatta: -Tudom, hogy még csak 17 éves vagy..-te atya ég ez most hogy jön ide, még is mit akar ezzel.. – de azt gondolom elég érett vagy a korodbeliekhez képest, lehet veled beszélgetni és ezenkívül okos értelmes lány vagy, nem mellesleg szép is. –na ez a szöveg a bevezetője a szakításos szövegeknek..tudhattam volna, hogy meg akar előzni, de nem hagyom.
-Igen ez mind szép és jó, viszont..
-Beki, kérlek ne szakíts félbe.-intett csendre halál komoly arckifejezéssel és folytatta is: Lehet hogy nem számítasz erre, de ahogy nézem tudtad, vagyis gondoltad hogy azért ha ennyi ideje együtt vagyunk akkor ez is bekövetkezik. Viszont szeretném ha megvárnánk apádat ezzel.
Teljes káosz a fejembe, azt sem tudom ki mi hol. Mégis mit akar apám előtt megbeszélni, a szakításunkat? vagy mire gondol netán pocskondiázni akar? miért kell apám?!
-Nem értelek...-ennyit tudtam mondani, Beni egyből a számra tapasztotta a kezét .”csitt..ne beszélj, menjünk inkább segítsünk a terítésben”-mondta.

9,5. rész.: Csajos este.

Időm engedtével itt a következő rész! Remélem olvassátok, véleményezitek majd.:) A véleményeket előre is és utólag is köszönöm. (L) :)

Na ez is megvan, mostmár csak Benit kell lemondanom, akármennyire is furcsán hangzik ez, most nincs bűntudatom, az utóbbi időben ő sem foglalkozik állandóan velem. Nekem is kihár a pihenés.
Két perc múlva már le is raktam a telefont, Beni nem akadt ki sőt, még örült is kicsit. legalábbis megkönnyebülés érződött a hangján. Anya még nem kelt fel, de bizonyára megérti, sőt egy ötlet villant át a fejemen, ott van Jeni anyja, megkérdem Jenit otthonlesz e és ha igen áthívom magunkhoz, legalább anyának is lesz vidám társasága. Már hívtam is és igen otthon van és átjön. Már csak anyát kell felkeltenem, 7 óra van még van ideje rendbe szednie magát.

-Anyuu..-simogattam meg a kezét, amire egyből felriadt.
-Mondjad..várj te itthon?- ült fel hírtelen, túl hírtelen, ezért belenyilalt a fájdalom a fejébe.
-Hazajöttem, mondtam két napra megyek..úgy gondoltam nem árt a társaság, de mivel este megyek át Jenihez egy csajos estére ezért neked áthívtam Jeni anyuját Évát, ugye nem baj?
-Ajj kicsit, tudom, hoyg jót akarsz..de…most nincs nagy kedvem senki társaságához, ne haragudj meg, nem úgy értem csak...
-Lemondjam?
-Nem, nem kell mostmár, majd elleszek vele, végülis lehet jót tesz egy kis társaság főleg ha Éva az mellette nem nagyon jutok szóhoz ugyis, szóval..azért köszi..Mikor mész, mikor jön?
-Nyolcra megyek, és ahogy megérkeztem úgy indul, tehát negyed fele itt lesz.
-Oké, akkor felkéne kellnem összekészülni, rendelek valami kaját.
-felesleges. Tudod milyen Éva, most is sütött meg főzőtt egy rakás kaját, mondta hogy hoz át.
-Na egy jó dolog, nem kell nekiállnom főzögetni.

Mindent elmeséltem Jeninek, elég volt egy óra és egy nagy pohár víz. A sok mondandóm végére nagyon kiszáradtam, elmeséltem neki hogy mi nyomja a lelkem, hogy Benivel már nem tőrődünk egymással annyit stb..Kivéve anyu terhességét, arról egy szót sem szóltam, még én sem tudtam mi van…nem beszéltem vele erről. Majd holnap talán, ha olyan hangulatában lesz, hogy hozzátudok szólni ilyen témával. Ahogy megérkeztek a csajok mindent elfelejtettem, mintha engem is kicseréltek volna, benne voltam a sztorizgatásban és nem is jutott eszembe mennyi gond nyomja a vállam. Jeni ugyis megmondta hogy szerinte ez az egész „nemtörődömveledannyit” csak egy átmeneti dolog, ami akkor van ha valamelyik fél a kapcsolatban megijed a kapcsolat súlyától és tartósságától és elbizonytalanodik, hogy tényleg annyit kellen e találkozni, mint eddig hiszen nem házasok nem élnek együtt. Kell a szabadság és egyáltalán ő e az akivel egyenlőre leakarom élni az életem kérdések felmerülése. Persze nyugodjak meg ezzel nincs gond, majd magától megoldódik..és megnyugodtam tényleg. Minek rágódjak egy olyan dolgon ami magától megszűnik. Neki álltunk karaokezni, na ná hogy én és jeni nyertünk. Kiskorunk óta rajongunk az ilyen játékokért, és karaoketjátszottunk nagyon sokszor unalmunkba, bár ez új cd volt új zenékkel, amit még mi sem láttunk, még is mi vittük a prímet. Kiskoromba anyuék mindig azzal nyaggatak hogy miért nem állok be az iskolai kórusba énekelni, hisz az én hangom csak javítana a kórus teljesítményén. Én viszon soha se adtam be a derekam, még hogy énekeljek..az én fa hangommal...soha. Önbizalomhiány..vágná rá mindenki azonnal..talán igen, talán nem. Talán csak abban nem hittem hogy foglalkozni akarok komolyabban valaha is az énekléssel. Annyi fáradság, annyi munka, és az eredmény nem mindig kifizetődő. Sokan belepusztulnak csak hogy egy kis sikert is elérjenek, hangjuk pedig semmi. Hobbiból szerettem, sőt imádtam énekelni világéletemben. Ha otthon unatkoztam, akkor a fülembe mindig ott lógott az mp4em, és fennhangon énekeltem az épp lejátszóban futó dal szövegét, ami nagyon senkit sem zavart. A suliban az éenkórákon is jól teljesítettem, de ott nem szerettem nagyra nyitni a szám és kiereszteni a hangom, többnyire csak csoportban énekeltem. Bár már kedzek elgondolkodni, hogy megkellene próbálnom kezdeni valamit az adottságaimmal. Sok ember véleménye alapján szép pofival rendelkező egyén vagyok, amihez csak hozzájön a hang, és akkor eladható lehet. Persze nem mint befutó sztár, az soha se lennék, semmi pénzért. Énekelni lehet klubbokban, bárokban, egyéb kis helyeken, ahol nem lének fel világszenzációk. Ugyis valami új pénzforrási lehetőség után akartam nézni, és a modellkedés nem volt az ínyemre..Már csak anya beleegyezése kellene, vagyis jóváhagyása, a többit meg elintézem. A karaoke után nekiálltunk sztori estet tartani, mindenki mesélt valamit amiről a többiek még nem tudtak. Érdekes dolgok kerültek nap vagy inkább holdvilágra. Diniről kiderült, hogy annyira imádja a focit, hogy Pipo beajánlotta játékvezetőnek, és lassan el is kezdi a tanfolyamot. Mia pedig itt előszőr csak nekünk bevallotta, hogy a pasijával azért szakított mert kiderült, hogy meleg. Előszőr kicsit húztuk az agyát, hogy kitudja miért lett meleg..ki irányította erre az útra. De aztán látva Mia fájdalomtól ittas arcát abbahagytuk. Elgondolkodtam én is egy pillanatra mit tennék ha kiderülnek akár Beniről is hogy meleg...Furcsa gondolat..inkább hagyjuk is címszó alatt visszairányítottam a gondolataimat Jeni rózsaszín szobájába. Dini kirohant senki sem tudta hova megy, aztán a táskájából előhúzott egy üveg pezsgőt.

Vissza a barátokhoz.

Bocsi az olvasóktól, hogy ilyen ritkén rakok fel új részeket, de alig van időm, főleg, hoyg a suli is elkezdőtött. Azért igyekszem majd ahogy tudok. :) A véleményeket pedig várom, mert eddig nem sok jött.=/

Beni tényleg mindent megtett értem, és azért hogy ne idegeskedjek, de ettől függetlenül nem tudtam koncentrálni, az iskolában üres szemmel bámultam a tanárra, akármit mondott mint ha meg se hallottam volna, néha bológattam hogy lássa én nagyon figyelek. De ha felszólított volna egy szó nem hagyta volna el a torkomat. Két nap után nem bírtam tovább a tudatlanságot, haza akartam menni, és senki és semmi sem tarthatott vissza. Összepakoltam és mentem. Mint aki semmit se hall és semmit se lát. Beni hazavitt volna kocsival, de edzésre kellett mennie,mivel újra el kezdett edzeni az itthoni csapatnál. Ez ideje nagy részét elvette, a sulit most hanyagolta, halasztott egy évet amikor kiment Bécsbe. Délutánonként viszont így se volt otthon, ha meg hazaért, akkor hulla fáradt volt. Szinte egyből lefeküdt pihenni, ilyenkor csak tv-tünk, vagy zenét hallgattunk, és csak ritkán tudott annyira figyelni rám hogy beszélgessünk is értelmesen. Bár azért megtette amit tudott, mindig ő kezdeményezte a beszélgetést, csak félúton kiapadt a mondanivalója, és általában elaludt sűrű bocsánatkérések közepette. Én ilyenkor álltam neki tanulni, egy-két óra alvása alatt simán átnéztem mindent, és mindent tudtam is majdnem mindig. Kivéve a matekot, azzal megvártam amíg felkell, és elmagyarázza, volt amikor már órán megértettem, de ez ritkábban volt, mint az hogy egy mukkot sem tudtam az egészből. Olyan volt egy egy egyenlet mint egy kínai szöveg. Ilyenkor jött jól Beni matektudása, ami számomra kielégítő volt, és jól is magyarázott, értett hozzá. Bár azért cserébe kért egy egy kis aprócska viszonzást. Gyakran kalandoztunk el a matektól, de azért igyekezett mindig visszaterelni a témát. Mostanában viszont ezek a matekkorrepetálások is elmaradtak, annyi volt a zűr, Beni edzései is össze vissza voltak. Alig lett időnk egymásra..ez a két nap is csoda volt, hogy együtt tudtuk tölteni. De tudtam hogy anya mellett a helyem és most ez a fontosabb, sőt a barátaimra is igen kevés időt fordítottam mostanság, amit valahogy szintén be kellene pótolnom.

-Bekii vagyok. –léptem be az ajtónkon hogy senkit se érjen meglepetés –Van itthon valaki?-nem jött válasz, körbe néztem, anyára a szobájában találtam rá, éppen aludt, nem akartam zavarni, betakartam és elvonultam a szobámba. Mindig örültem amikor hazajöttem a szobámba, olyan felüdülés volt itthon lenni. Leheveredtem a fotelomba és hírtelen ötlettől vezérelve felhívtam Jenit. Talán vele beszéltem a legrégebben, a suliban sem kerestük egy ideje egymás társaságát, épp itt volt az ideje hogy sszefussunk.

-Tessék? itt Jeni.
-Beki vagyok. Szió, mi van veled?
-Bekiii? Te még élsz? -kérdezte kissé gúnyosan- Hogy hogy felhívtál?
-Most meg mi a bajod? Nem tettem semmi rosszat ellened vagy van valami amiről nem tudok?
-Elfeledkeztél arról hányszor hívtunk valahová is a csajokkal és te ezek közül hányon voltál ott, hányat mondtál le az utolsó pillanatban?!
-Igen tudom, mostanában elhanyagoltalak titeket. És tudom az elvedet is, hogy a barátok mindig a pasik előtt vannak és igen ez tökéletesen igaz. Csak erről ,megfeledkeztem, amikor újra belépett az életembe az aki egyszer olyan csúnyán kisétált belőle…Sajnálom..
-Én megbocsáltok neked azt tudhatod, nem vagyok haragtartó, és nem is az hogy haragszom vagyis haragudtam rád, csak fájt hogy csúnyán mondva kakiltál a fejünkre..
-Tudom…
-na de akkor viszont nagy programszervező képességeim révén. Ma este mit csinálsz?
-Hát…-átvillant a fejemen hogy kedd van és valószínűleg Benivel néznénk valami filmet, de elhesegettem mivel le tudom mondani –igazából semmit, vagyis mindegy..hová menjünk??
-Csajos este nálam?
-Tökéletes, viszek valami harapnivalót és a laptopot. 20óra?
-Igen az jó lesz, a többieket későbbre hívom kicsit. és akkor előtte még tudsz mesélni nekem. Na lerakom hamar elmegy az idő, összekészítem a dolgokat.
-Rendben nekem is van még mit tennem. Sziaa Jeni.

9. fejezet: Minden a régi kerékvágásban

Kérem a véleményeket :)(:

Kilencedik fejezet:Minden a régi kerékvágásban

Minden olyan volt, mint régen, minden totál ugyanúgy zajlott, mint akkor amikor még szó sem volt, arról,hogy Beni itt hagyja Magyarországot. Jött értem suli után, elmentünk beülni az apja egyik kávézójába vagy épp hozzánk vagy hozzájuk. Aztán ment edzésre és este újra tali. Minden nagyon happy volt. Már nem volt szükségem arra, hogy Viktor vállán sírjam ki magam. Dan is csak barát maradt. Ami már furcsa is volt, akárhányszor minden rendben volt jött egy olyan dolog,ami mindent elrontott. Reménykedtem hogy ez egy kivételes alkalom lesz és most így marad. De ebbe sem reménykedhettem sokáig, egy szomorkás hangulatú téli reggel, ami mindent megváltoztat…

-Bekii, váratlan hírem van kicsim. –kezdte anyu a reggelt amikor kimentem a konyhába. Anya gondterhelt arcát látva tudtam, hogy itt valam fontos dologról van szó.
-Muszáj? Muszáj most?
-Igen muszáj. Kérlek ülj le fontos dologról akarok veled beszélni.
-Ne kímélj...-tudtam hogy mindennek vége, minden eddigi boldogságom szerte fog foszlani 2 percen belül.
-Már tudom egy ideje de neked nem akartam elmondani eddig, olyan boldog voltál olyan jó volt látni. Nem akartam belerondítani.
-Anyaaaaaaaaa. Ne köntörfalazz, mond el, korán van még ehhez.
-Várandós vagyok..-lehelte, egy pillanat alatt leesett az állam. Mégis kitől? Mikor? Miért? Mi vaaan? Ezernyi kérdés villant be a fejembe, de egyet sem tudtam megfogalmazni hangosan. Csak ültem és néztem, elvettem anya elől a kávét, és egybe lehúztam. Felálltam és visszamentem a szobámba egy szó nélkül. Anya nem jött utánam.. Nekem meg nem volt erőm kimenni és bármit is kérdezni. Ültem és gondolkoztam, most mi lesz? mit tesz?..Aztán nem bírtam kirontottam a szobámból, de anyát sehol sem találtam. Felkutattam az egész lakást, de semmi, a telefonja ki volt kapcsolva. Kezdtem nagyon dühös lenni..Felhívtam Benit, pedig ma nem akartam zaklatni, de nem hagyott nyugodni semmi. Imádom Benit! Ha szükségem van rá, egyből jön, fontos vagyok neki, és ez a lényeg.

-Mi a baj szivem? –kérdezte amint belépett az ajtón.
-Anyám eltűnt, miután bejelentette hogy terhes…-előszőr nem válaszolt, csak leült.
-Mit gondolsz hova mehetett?
-Első gondolatom hogy kórházba..
-Elvetetni??
-Nem tudom, én nem lelkesedtem..és lehet megbántottam vagy nem tudom és most rettentően félek..
-Jajj kincsem…gyere ide. Biztos nem csinál hülyeséget..-leültetett a lábára és megcsókolt. Beni..vajon ki az akit így szeretett rajtam kívül valaha is, ki az akinek ugyanazt jelentette, mint most nekem. –Felhívtad már valamelyik kórházat?
-Még nem..nem tudtam mit tegyek, nagyon ideges voltam..
-Hozd ide az itthoni telefont, én hívom a telómról. Laptopod?
-Szobámba, mindjárt odaülök és keresem a telefonszámokat.

Az ötödik eredménytelen hívás után kezdtem feladni..a gondolatom már a rendőrség telefonszáma körül tekergett, amikor kinyílt az ajtó és anya lépett be. Úgy ugrottam fel a székről, mint egy rúgó, de Beni egyből visszanyomott.
-Ne most ne..-mondta halkan –Lili? Aggódtunk érted..hova tüntél? –kezdte óvatosan, mivel anya nem válaszolt folytatta –Tudom mi a probléma, de Beki túlreagálta...vagyis nem reagált sehogy..de ez nem azt jelenti, hogy ő nem..
-Bence ne..nem haragszom Bekire. Magamra haragszom egyes egyedül.
-Anya?! Megtartod?
-Beki, nem tudom még én sem.
-Nem vetedheted el! Egy kis szív, ami már ott dobog..nem tehetjük ezt vele..
-Beki..nem csak rajtam múlik. Az én koromban már..
-37 éves vagy könyörgöm.
-Szivem! Hagyd anyádat, hagyj döntse el ő, hogy mit szeretne, azt hiszem jobb ha most átjössz hozzám egy kicsit, vagyis ma meg holnap mondjuk.
-Igen Beki, jót tenne nekem egy kis egyedüllét. Menj.
-Összepakolok..-örülnöm kellett volna, hiszen Benivel tölthetek két teljes napot, de anya mégsem hagy nyugodni. Féltem, és féltem a babát is. De nem tehetek semmit, anya dönti el hogy mi lesz a picike életével. Furcsállom anya viselkedését. 2 éve emlékszem hogy mondta szeretne egy kisbabát. Ennyire megváltoztatta volna ez a kis idő. Itt valami más van a háttérben, biztos hogy történt valami, amiről én nem tudok..még. Beni is érezte hogy vanvalami baj, láttam rajta hiába nem mondott egyszót sem. Csendben vezetett haza az anyósülésben ültem minden gondolatom összevissza cikázott a fejemben. Teljesen nyugodt arckifejezéssel vezetett, megfogta a kezem, ami a váltó mellettnyugodott. Bíztatóan megszorította, majd visszatért a vezetéshez. Nem tudtam megnyugodni…

Minden pont, mint régen..

A szomorúbb részek után egy kis boldogság.:) Várom a véleményeket komment formájában továbbra is! Köszii.

-Szia Beki! –köszönt teljes lelki nyugalommal, pedig tudtam, hogy forr a dühtől.
-Ő..szia..-nyögtem ki.
-Nem ülsz le? Végülis a ti boxotok..
-Ő..de.
Egy darabig síri csendben ültünk egymás mellett..csend volt a hangzavarban. Nem hallottam a zenét, helyette a fülsüketítő csend zengett a fülemben. Elviselhetetlen volt, meg kellett törnöm a csendet.
-És, mit keres Budapesten? –próbáltam nyugalmat erőltetni a hangomra.
-Hazajöttem..vagy netán probléma? Mint ahogyan az is hogy próbáltalak utolérni és te ügyet sem vetettél rá, hogy szenvedek, amiért nem tudom mi van veled. Szeretsz-e még? Vagy hogy egyáltalán emlékszel-e még rám..-halkult el a hangja. Az eddigi nyugodt lelke most felháborodottan és kétségbeesetten kiáltott fel. Kimondta az eddig elrejtett haragot és csalódottságot. Köpni nyelni nem tudtam a meglepetéstől.. Még hogy ő…hogy ő az aki nem tudott semmit..én voltam az aki ő miatta majd megbolondult..
-Miről beszélsz? Nem tudod min mentem keresztül..
-Magad miatt…én hvtalak, kerestelek, de elérhetetlen voltál.
-Már ne is haragudj de nem tudom te mit tettél volna a helyembe az után a telefon hívás után…
-Miről beszélsz?
-Felhívtalak és egy nő vette fel a telefont.
-Egy nőő? Milyen nő? Mikor?
-Jajj, istenem mit tudom én már mikor volt..akkor amióta nem beszélünk. Mondtam, hogy mondja meg kerestelek..de szerintem nem mondta. –hírtelen fény gyúlt a szemében és azt hiszem már tudta miről van szó.
-Te buta..az a német takarítónő volt..az öltözőbe hagyjuk a cuccost és ha hívnak ez a nyomi felveszi, de már mondtam h ha még egyszer felveszi ujját töröm.
-Persze és a német takarítónő tud magyarul beszélni mi? –kérdeztem flegmán.
-Képzeld tud..mivel máshogy nem tudna megérteni minket. De ha nem akarod elhinni, akkor nem kell..én idejöttem, vagyis visszajöttem hozzád..
-Meddig? Egy hétig?
-Nem..ott hagytam a csapatot..
-MIIII? Neem tehetted ezt..
-Mégis megtettem. De ha nem kellek már neked akkor most is elmegyek. Nem akarok zavarni, idegesíteni és feleslegesen itt lenni.
-Nem zavarsz…megleptél..-váltottam higgadt hangnemre.
-Ez volt a cél..tudtam hogy valamivel nagyon megbánthattalak és általában ilyenkor a meglepetés ereje segít csillapítani az érzelmeket. Bár..nem mindig.
-Hm..hm...miért jöttél vissza miattam? Ott sokkal nagyobb jövő állt volna előtted, mint itt. És ott is sok a csajszi, ezret találtál volna.
-Ezret vagy még többet is persze…de belőled csak egy van és nekem te kellesz…uhh ez most így elég nyálasra sikerült..-húzta el a száját, de mosolygott.
-Nem, nem nyálas, csak őszínte..-odabújtam hozzá, ma este előszőr. Olyan jól esett a közelsége, régen éreztem már ilyen nyugodtnak magam. Jó ideig csak ültünk, egyikünk sem akart felállni vagy arébb menni. Jó volt úgy ahogy voltunk. A többiek benéztek egyszer-kétszer, de mosolyogva mindig visszamentek. Fél 2 körül mi is úgy döntöttünk, hogy odébb állunk, Beni felajánlotta, hogy hazakísér és ő is hazamegy, mert nem szeretne anyu terhére lenni, főleg, hogy tuti nem szívleli..de az én akaratom volt az erősebb és a végén feljött hozzánk. Anyu még fent volt, ami ritka alkalom.
-Bence?? –csodálkozott el –Te itt? Nem tartom jó ötletnek Beki hogy…-fordult hozzám.
-Anyu nee..döntöttem, és nem tudsz megingatni..fogadd el, én így vagyok boldog.
-Rendben..akkor üdvözöllek újra itt Bence. Nem vagytok éhesek? Csináltam egy kis salátát sülthússal. –váltott témát.
-Megtaláljuk anyu a hűtőben mi is..és köszi…
-Oké..oké..megyek lefekszek aludni. Jó éjt!
-Jó éjszakát Lili. –válaszolta mosolyogva Beni, aztán hozzám fordult és megfogta a kezem. Odahúzott a kanapéhoz és leültetett maga mellé. –Soha, de soha többé nem hagylak el, érted?
-Ne ígérj olyat, amit nem tudsz betartani...-válaszra sem méltatta a kijelentésem, csak odahúzott magához. Féltem..visszakaptam őt, őt akit szeretek, de bármikor újra elveszíthetem. Nem tudtam meddig marad, meddig lesz részese az életemnek újra..de nem is akartam erre gondolni..a tudat hogy most itt van nyugtatóan hatott rám.
-Beni?
-Mond. –válaszolta melegen.
-Mindegy..-vannak helyzetek, amikor teljesen feleslegesek a szavak..csak elrontják a pillanatot és ez is egy ilyen helyzet volt. A végén nem is ettünk, elaludtunk, legalábbis én..Beni pedig nem akart felkelteni. Mivel reggel az ágyamban ébredtem, gyanítom, hogy éjjel átszállítottak. Iskola..ez volt az első gondolatom, mikor ráeszméltem hogy vasárnap van..nagy kő esett le a szivemről. Egy teljes nap, amit újra Benivel tölthetek.

-Sziaa kincsem. –jött be a fürdőből frissen fürödve és borotválkozva egy szál törülközővel a derekán, puszit nyomott az arcomra és elvonult felöltözni. Szeretem nézni, ahogy öltözik, bár ő nem szereti ha nézem, de azért nem idegesíti annyira hogy szóljon is érte.
-Ideadnád azt a hajgumit?-kérdeztem –Elmennék fürdeni.
-Ezt szeretnéééd? –lóbálta meg.
-Igen azt.
-Nem kapod meg ha nem adsz egy puszit. –adtam egy puszit az arcára kikaptam a hajgumit a kezéből és elfutottam.

kilépés-belépés-meglepetés

-Igen tessék? Halász Bence telefonja..-a döbbenettől, amit az okozott, hogy egy női hang szólt bele a telefonba csak annyit tudtam kinyögni, hogy mondja meg Beninek, hogy Beki kereste és letettem. Csüggedten rogytam össze a fotelomban. Hogy lehet, hogy beigazolódott az érzésem, miért így kellett rájönnöm..Az élet nem adott az utóbbi egy hónapban mást, csak citromot. De én nem szeretem a citromot..martinit pedig nem adtak hozzá. Az iskola is kezdetét vette..és egyenlőre nem álltam valami fényesen..Új célt tűztem ki magam elé, méghozzá ha már nincs jobb dolgom, akkor tanulni fogok, méghozzá gőzerővel.

Az élet nem más mint egy társasjáték, soha sem tudhatod mi lesz a következő lépés, a dobókocka nem mindig azt mutatja amit látni szeretnél, és van, hogy kiesünk a játékból, ahhoz hogy visszakerülj, pedig harcolnod kell. De ezt a játékot sem játszahatod egyedül..-ilyen és ehhez hasonló gondolatok peregtek a szemem előtt..hiába próbálom már egy hete minden gondolatom a sulira összpontosítani nem megy. Tényleg úgy érzem magam, mintha egyedül maradtam volna egy társasjátékban...már senki sem figyel rám, nem vagyok én az érdeklődés középpontja. Beni már rég elment és mint kiderült el is felejtett..persze azóta nem egyszer hívott, de én mindig kinyomtam..üzenni is próbált, de meg se hallgattam. A sok kifogás magyarázkodás helyett őszinteséget várnék tőle, de az üzenetek azzal kezdődtek..mindenre van ésszerű magyarázat…és itt elég is volt. Nem, erre nincs ésszerű magyarázat. Furcsa volt a magány, nem szoktam hozzá. Mindig körülvettek az emberek..csak most nem. Anyának is új pasija lett hírtelen..megint egy fotós ki gondolta volna..úgylátszik ez a mániája. Mindegy, egyszóval ő sincs itthon szinte soha. Lili Havieval van, megfogadta a tanácsom és most mindennél jobban dúl a love. Jenni mindenhéten más pasival van szóval ő sem jöhet szóba. Dini meg hát..el van foglalva épp beakarja indítani az énekesnői karrierjét, amiben Pipo annyira támogatja. Régen, ha halálra untam magam fogtam magam és egyedül ültem be egy kávézóba…de a kávézók is csak Benire emlékeztetnek, vagy Dávidra. Pedig ma nem fogok itthon ülni, szombat este van, csak van valakinek valami ötlete. Körbe telefonálok.

Ó je itt ülök egy szál magamba a Lagunába, de hogy mi értelme volt lejönnöm?! A többiek a pasijukkal nyalják egymást. Hányingerkeltő. Irány a táncparkett, ha kell egyedül... Szerencsémre kis idő után betársultak mellém a csajok is..így már nem volt vészes...Egész jól éreztem magam, már volt vagy hajnali 2 amikor is elromlott minden ami addig jó volt.

Egyszer csak egy furcsa hangra lettem figyelmes. Veszekedtek a kapunál..furcsa volt, hogy hallom, mert a zene is hangos volt.. Odamentem megnézni, egy csapat pasi állt az ajtóba hangos üdvrialgással vették tudomásul hogy egy tömeg nézi őket. Aztán egy idősebb józannak tűnő kapucnis srác verekedte át magát a tömegen, hogy jegyet vehessen. Messziről egyből felismertem, pedig csak oldalról láttam és egy röpke másodpercre. A csontos áll..és a borosta..odakaptam Dini kezéhez (ugyanis csodák csodájára el lehetett szakítani egy éjszakára Pipótól, mivel ő éppen a meccs utáni fáradalmait pihente ki a haverokkal) és elrángattam.
-Mi van? –kérdezte kissé ingerülten.
-Basszus…Beni..
-Mi? Hol?
-Most jött be..láttam..
-Szerintem csak képzelődsz..-legyintett és indult is vissza, de nem hagytam.
-Nem…ennyire hülye nem vagyok..tudom mit látok..
-Akkor szépen megkeressük..gyerünk.
-Neeeeeeeeeeeem!
-Oké te tudod, akkor nem. –vont bállat és megint indult volna, és most hagytam is. Fogtam magam és vissza indultam a boxunkba a másik irányba. Hát itt rontottam el mindent, amint beléptem a boxba a vér is megállt az ereimben, a kanapén éppen velem szembe Beni ült, az én Benim..

8. fejezet: Váratlan meglepetések

-Na és milyen filmforgatókönyveket írsz?
-Krimi, thriller, de akadt már szerelmes is.
-Ó..és van olyan film ami híressé vált általad?
-Mondhatjuk, bár világsikerre nem tettem szert. Nem szeretek dicsekedni. Na keressük meg a házigazdánkat.

Nagy nehezen rátaláltunk, és megmentettüka szomszédja karmaiból. Láttam, hogy már kezd az agyára menni a sok duma a mindenféle befektetésekről. Elraboltuk tőle és visszamentünk a házba. Már mindenki elment szinte, egy két lézengőt még kitessékeltünk. A takarítást pedig reggelre halasztottuk, helyette leültünk beszélgetni egy üveg sangria mellett. Ez az egyetlen alkohol,amit mérsékelten megtudok inni. Hamar elment az idő, kezdtem egyre fáradtabb lenni, úgyhogy ott hagytam őket és elvonultam lefeküdni. Egy pillanat alatt elaludtam.

-Ébredezz..-szólalt meg egy hang, előszőr azt hittem álmomban –Beki..hasadra süt a nap.
-Nee..rettentő álmos vagyok..-arra eszéltem fel, hogy a hang mellőlem jön, az ágyból..hírtelen felkaptam a fejem, amitől kicsit be is szédültem –Te meg mit keresel az ágyamban?
-Hát..őő..hosszú. Majd elmondom, de gyere kihűl a kávé.
-Most mond el, nem várok.
-Na jó. Kicsit többet ittunk tegnap, mint kellett volna és esküszöm, hogy véletlen volt…De eltévesztettem a szobát és a tiedbe jöttem be. Nem is figyeltem, hogy van-e bent valaki, automatikusan lefeküdtem az ágyba és aludtam.. Reggel vettem észre hogy hol is vagyok. Előszőr nem is emlékeztem hogy kerültem ide..
-Ahha…persze-mondtam szinte magamnak.
-Hát ha nem akarod, akkor ne hidd el. De gyere mert kihül a kávé és Viktor meg már vár.
-Miért vár?
-Anyukád telefonált, valami sürgős fotózás..és neked kellene beugrani, az egyik modell ugyanis beteg lett.
-Na ne, na ne….atya ég. Már csak ez hiányzott..
-Miért mondod ezt? Egy kis kimozdulás nem árt. A modellkedés meg jó dolog.
-Ja, nagyon jó. –feleltem mogorván.
-Most miért vagy ilyen?! Megvan hozzá a kellő adottságod –nézett végig rajtam –és még jól jöhet a késöbbiekben.
-De nem szeretem csinálni, mármint nem rossz a végeredmény, de utálom ha diligálnak..ezek meg?! Csak azt csinálják..rettenet,
-Elhiszem..ha nem lenne gond elmennék veled..-kérdőn néztem rá, így folytatta –Csak az új forgatókönyv miatt egykis bepillantás a kulliszák mögé.
-Anyámat kell megkérdezni, de felőlem nem gond. –még mindig furcsán méregettem, így kivonult, és csak annyit mondott, hogy kb. 15percem van összeszedni magam. Úgy pattantam ki az ágyból, mint akit hátsón lőttek. beviharzottam a fürdőbe és 10 perc alatt kész lettem.

-Mehetünk. –jelentem meg büszkén a nappaliban.
-Kérsz kávét, arra még van idő.
-Köszi nem, csak narancslevet ha van.
-Hozom. Jó hamar kész lettél, mit mondott neked Dan?
-Semmi rosszat. –szabadkozott egyből Daniel.
-Csak, hogy sietnem kellene. Semmi mást. Milyen modellkedésről van szó? –vontam fel a szemöldököm.
-Hát..hogy is mondjam, ilyenen még nem voltál. De sokat fizetnének érte és...
-Ne, ne, ne...ugye nem fürdőruhás?
-Őő..de igen, az..De figyelj ebben semmi rossz nincs. Az alakod tökéletes hozzá azt mondják. A gátlásaidat meg lekell küzdened, végülis egy strandra is fürdőruciban mész nem?
-De az máás..könyörgök..-fogtam a fejem –Anya hogy mehetett bele ebbe??
-Ha nem ment volna bele, lehet kirúgják..tudod már nem ő az aki kell nekik, kiöregszik egyszer mindenki..-mondta most Dan –már te kellesz, az utód, aki olyan mint az anyja, és lehet még nagyobb jövő áll előtte.
-De ááá…miért nem képesek felfogni, hogy nem erőltethetik azt ami nem megy?! Ez az utolsó..amit megteszek ezeknek a nyomorultaknak..de ezt is csak anya miatt..te jesszus..megtudnék verni valakit.
-Nyugi azért annyira nem kell felfújni...
-Hallom Dan megy veled..-kaján mosoly jelent meg az arcán.
-Viktor! Azonnal töröld le a képedről a mosolyt, különben én törlöm le!
-Nyugi van kiscsibe! –gyakran szólított így, kihasználva, hogy én fiatalabb vagyok nála jó pár évvel –Ne húzd fel magad rögtön, árt a szépségednek. –kacsintott. Erőltetten visszamosolyogtam rá.

Nyolcadik fejezet: Váratlan meglepetések

Anya haza vitt a kocsijával. A délután további részében a zene hallgatáson és egy kis rendrakáson kívül semmit sem tettem. valahogy vártam, hogy megcsörrenjen a telefonom..vagy hogy jöjjön egy email..De semmi, Beni sem hívott ma még.. Egyre gyakrabban éreztem azt, hogy nem fog működni ez a távkapcsolat. Már nem bíztam meg benne, és magamban sem. Nem az a típus vagyok, aki sokáig bír várni egy pasira..és Beni sem ilyen típus. Összekellett hívnom estére egy kupaktanácsot. Átjött Lili, Jenni és Dini. Mindannyian más véleményen voltak. Dini váltig állította, hogy Beni halálosan szerelmes belém és nehogy dobni merjem, mert annak követezményei lehetnek. Jenni szerint ejtsem minek várni rá. Lili pedig azt mondta, hogy ezt csakis nekem kell eldöntenem, az alapján, hogy érzek e még iránta valamit.

-Nagyon sokat segítettetek lányok komolyan..-mondtam komoran.
-Beki ennek a te döntésednek kell lennie. De most komolyan ülj le a gép elé és beszéld meg Benivel, hogy van-e értelme ő szerinte stb.
-De soha sincs msnen...
-Akkor telefon..viszont nekem mennem kell anyámék vacsoravendégeket hívtak. –köszönt el Dini.
-Nekem is, jön át a Robi..-Jenni szintén lelépett. Ketten maradtunk Lilivel.
-Tudod Havie nagyon rendes velem, de én sem tudok rajta kiigazodni..
-Történt valami?
-Nem tudom..furcsa mostanában..alapból egy temperamentumos pasas, de mindenen felkapja a vizet..-szontyolodott el.
-Lili? Kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Havieval már…tudod?
-Nem..még nem..
-De hát három vagy már 4 hónapja együtt vagytok..-csodálkoztam el.
-Tudoom, de valahogy nem visz rá a lélek..
-Lili, ez a baja Havienak.. már nem bírja érted?
-Igazad lehet…
-Igazam van..Lili..ha megakarod tartani Haviet, akkor azt hiszem tudod mi a ma esti programod..
-De…
-Semmi de. Nyomás haza, ja de előtte még itt felhívod.
-De..
-Nincs de! Azonnal.

Fél órába telt, míg felhívta Haviet. Aztán útnak eresztettem. Én pedig egyedül maradtam. Nem tudtam mi tévő legyek, anya elment a barátnőivel moziba. Egyedül rettentően untam magam, Viktort nem akartam zaklatni. Más meg szóba sem jöhetett. Hírtelen ötlettől vezérelve felhívtam Benit, ami a lehető legrosszabul sült el.

Furcsa buli

Nem tudtam semmilyen kifogást találni, hogy ne kelljen mennem… Anya is Viko mellett állt: „Ki kell mozdulnod, csak jót tehet, nem baj, ha ott alszol. Majd holnap hazajössz.” A világ összeesküdött ellenem..igazságtalanság. Miért kell mennem ha nincs kedvem?? Mindegy elvonulok egy kis sarokba és a zenétől ugysem fogok tudni mit csinálni.. Viko elvitt kocsival még délután, hatalmas háza volt, nem is értem miért nem mentem át edig hozzá. Pedig sokszor hívott..
-Nem is tudtam, hogy egy villában laksz..-csodálkoztam el.
-Ja, ez? Nem villa, családi örökség, kicsit felújítva.
-Kicsit? Nagyon, van medence is?
-Mi az hogy..kettő is. –megörültem, de túl korán –Nem ám, nincs azaz van egy pezsgőfürdő bent.
-Jujj, miért nem szóltál, hogy fürdőrucit hozzak? –durcáskodtam.
-Mert van fürdőruci itt is. Csak neked, pont a méretedben, kedvenc színedbe..
-Mii? Miért?
-Felvidítás. De amúgy ne kezdj el hisztizni, hogy vettem neked, mert elárulom, hogy az egyik volt barátnőmnek vettem, de már nem tudtam odaadni neki. És megtudtam a méreted és pont jó. Még a színe is..
-Akkor jó. Na de menjünk, mikor jönnek a vendégek?
-Ó időnk, mint a tenger. Szendvicseket sem kell gyártanunk, azaz, csak szószókat, meg kenyeret pirítani, felvágottat elővenni, innivalókat behűteni és díszíteni. Körülbelül ennyi.
-Ez kész van 2 óra alatt. Hány óra van?
-5 lesz.
-Jaccuzizzni akarok..
-Nyugi lesz időd rá. Külön helyiségbe van, szal ha megunod a bulit, felmehetsz akár egyedül is.
-De jóóó, gondolom, sokan jönnek?
-Elméletben igen, sok embert meghívtam, de ki tudja ki jön el.
-Ugye részeges emberek nem jönnek?
-Ha jönne is kiraknám, mint macskát… szóval érted.

Este 8 körül kezdtek szivárogni az emberek. Sokan voltak eleinte, de aztán 10 körül abbamaradt az áramlás. A hangulat kezdett a tetőfokára hágni, a zene jó volt, a kaja is, de végülis unalmas volt, mindenki elvolt mindenkivel, csak én nem. Néha odajött Viktor pár szót váltani, de mindig elhívták mellőlem, mintha valami kívülállónak tekintettek volna. Nem volt jobb ötletem, mint fogtam egy koktélt, és felvonultam a jaccizihoz. Szerencsémre senki sem volt ott. Átöltöztem és belevetettem magam a habokba. Imádom, az ilyesfajta kényeztetési módszereket. Kikapcsolja az ember gondolatait és képes elfeledkezni -még ha csak egy órára is- a gondjairól. Csak feküdtem és gondolkoztam, vajon mit csinálhat Beni? Kivel van? És a többi kérdés. „Nem!!Hagyd a francba, ne gondolj rá mindig! Neked is jár egy pár óra a vele kapcsolatos gondolatok nélkül!!”-emlékeztetett a lelkem. És tényleg sikerült kikapcsolnom, csak a habokra gondoltam, aminek az lett a következménye hogy elbóbiskoltam.
-Héé, kislány. Kellj fel de gyorsan, míg belenem merülsz a vízbe. –rázott meg valaki.
-Mi? Hol vagyok? –mire ráeszméltem hogy még mindig a jaccuziba.
-A jaccuziba. elszundítottál. Frászt kaptam amikor benyitottam és láttam hogy valaki van a fürdőbe de az a valaki vagy nem él, vagy mindjárt nem fog élni..
-Atyaég. Azért nem hiszem hogy belefulladtam volna..-nevettem fel –Nem gondolod, hogy túl sok krimit nézel?
-Inkább túl sok krimit írok..Daniel Wats. –nyújtotta a kezét.
-Pintér Rebeka. Angol vagy?
-Igen, mondhatjuk..
-Író?
-Ő..igen..olyasféle.
-Mit keresel itt?
-Körbenéztem Viktor házában, engem is meghívott.
-Ahha..értem.
-Miért vagy ilyen ellenséges?
-Nem vagyok más csak fáradt.
-Már elkezdtek párologni a vendégek, gyere le.
-Csak halálra unom magam..minek menjek le?
-Miattam? Nekem sincs nagy társaságom, a magamfajta csodabogarakat nem nagyon szeretik..
-Csodabogár lennél?
-Azt mondják, a fantáziám túlszárnyal minden határt..ezért néha elkalandozok egy egy beszélgetésben és a megfogalmazásaim sem mindig hétköznapiak.
-Kíváncsivá tettél..legyen, lemegyek veled. De előbb felkéne öltöznöm. Kifáradnál ha megkérhetlek?
-Igenis hölgyem.

Csodabogár..érdekes..lehetséges. Bizonyára az. Az öltözködéséből viszont nem ez jön le, teljesen átlagos, trendi stílus. Bár a haja az összevissza van, mint egy őrült profnak. Majd kiderül.

7. fejezet : A felejtés nehéz, de olykor gyors.

Hetedik fejezet: A felejtés nehéz, de olykor gyors..

Már egy hete, hogy elment Beni. Már nem vagyok olyan elkeseredett..minden nap beszélünk. Tudom, hogy szeret és én is szeretem. Az már más kérdés, hogy a szükségleteit hogyan elégíti ki, de ez most nem is érdekel. Nem gondolok semmi ilyenre. A héten mindenki azon volt, hogy megkönnyítse, a dolgom hál’istennek. Ezzel az Ádámmal azóta nem beszéltem msnen, de nem is érdekel nagyon már. Most úgy elvagyok, nem mondom, hogy boldog vagyok, de élem az életem és kész. A mama is megpróbált felvidítani, részben sikerült. Hozott egy idézetes könyvet nekem, aminek rettentően örültem, és egész nap olvasgattam. Kiválogattam a kedvenceimet. Sok ismerős volt már közülük, többször mondhtatta nekem a mama. Még az egyik kedvencemet is megtaláltam benne:

„La peor forma de extraar a alguien es estar sentado a su lado y saber que nunca lo podrás tener”. Azaz: „Egy másik ember hiánya akkor a legelviselhetetlenebb, ha melletted ül, de te tudod, hogy sosem lehet a tiéd..”

Valahogy ez nagyon megragadt bennem..még régen olvashattam a neten..de akkor pont ebben a helyzetben voltam. Tökéletesen megfogalmazta azt, amit éreztem. Persze azóta változott a helyzet, feladtam. Nem szokásom feladni, de akkor feladtam és boldog is voltam. Most viszont nem vagyok az. Hiába minden erőltetés, próbálkozás. Nem fog összejönni. Akkor lennék boldog, ha Beni itt lenne velem. Ráadásul Dávid már felém sem néz. Csalódtam benne, azt hittem kitart mellettem. De tévedtem , mint már oly sokszor. Próbáltam vele újra jóba lenni..de a héten anya benyögte, hogy szakítottak Péterrel, egyszóval minden esélyt elvettek tőlem, hogy visszaszerezzem Dávidot. Legalább amikor együtt voltak, volt pár este, amikor kötelező volt együtt vacsizni. Igaz, akkor sem sokat beszéltünk..de azért ott volt, és valahogy biztonságot sugárzott felém. És most, amikor a legnagyobb szükségem lenne rá,nincs itt..és miért nincs mit?! Mert én hagytam, hogy menjen.. Azt hiszem egyetlen egy ember van, akinek a vállán kisírhatnám magam, méghozzá Viktor. Viszont őt nem akartam zavarni, épp kezd rendbe jönni az élete, nem hiányzik neki a nyavalygásom..
De aztán akaratalnul is az ő vállán sírtam ki magam...
-Na mond már el mi a baj! –unszolt.
-Nem, és kész. Nem foglak ezzel is traktálni..
-Istenem, hidd már el hogy ettől csak neked lesz könnyebb..nem emlékszel én mennyit panaszkodtam neked?! Na vagy elmondod vagy itt hagylak..
-Jó...Beni kiment Németországba.
-És? Majd visszajön nem? Egy hét, hétvége nem a világvége..
-Nem egy hétről van szó, hanem hónapokról, évekről…átigazoltatták egy másik focicsapathoz. Jóval több az esélye, hogy befut, mint itthon.
-Itt hagyott? Jajj Beki, Beki..kicsi Bekim..tudom, hogy most szomorú vagy, és akármit mondhatok téged ugysem vígasztal..de hidd el, ennek így kellett lennie..Meddig is voltatok együtt?
-3 hónap..de fogd fel, hogy ez nem számít, már semmi sem számít, Németországba, azaz Berlinbe hány csaj van? Nem fog ölbe tett kézzel várni rám..
-Nem tudhatod, erről meg kell bizonyosodnod. Szóba sem került, hogy esetleg szakítsatok? Ilyenkor az a szokás. A távkapcsolatok csak ritkán működ…úhh ezt nem kellett volna..ne sírj már Beki..
-Látod? Neked is mi a véleményed, az hogy nem működik…akkor meg minek erőltetni...
-Minden nap beszéltek?
-Igen, miért?
-Küld képeket? Webcam?
-Igen mindkettő. Miiért?
-Akkor meg mit parázol? Szeret téged, majd ha nem hív, nem beszéltek minden nap akkor aggódhatsz de addig ne..na és most téma váltás. Nem bírom nézni, ahogy szenvedsz. Hétvégén bulit rendezek el kell jönnöd!! –nyomatékosított.
-Őőő…
-A-a nincs kifogás..jössz. Anyuddal meg majd lebeszélem. Fejfájást nem veszem be, meg a hányást sem...

Újra felbukkant..

-Jól vagy? –próbált mosolyogni.
-Hát..még élek..köszi a teát és a csokit. –öleltem meg –Bemegyek a szobámba azt hiszem..
-Nem akarod hogy beszélgessünk vagy valami? Lehet jobb lenne..
-Most nem..majd később..azt hiszem lefekszek aludni. –próbáltam én is mosolyogni.
-Ha kell valami szólj..holnap átjön a mama, elmondtam neki, hogy mi történt. Bár azt mondta, hogy mesélted neki. Süt sütit.
Mosolygtam és bementem a szobámba. Levettem magam az ágyra és eleredtek a könnyeim. Csak sírtam és sírtam..míg álomba nem merültem. Este ébredtem fel, már mindenhol sötét volt. Anya is aludt. A dekóder 01:23-at mutatott. Fáradt voltam, de aludni nem tudtam...bekapcsoltam a laptopot. Eszembe jutott, hogy nem hívott délután Beni..gyorsan a telefonomért kaptam. De ott volt a nem fogadott hívás..a szívem megkönnyebülten sóhajtott fel. Nem akartam felhívni éjjel..de nagy erőfeszítésembe került, hogy ne írjak neki..

Ádi üzenete:
-Szió éjjelibaglyom. nem jön álom a szemedre?
Beki üzenete:
-Hali. Hát nem, egész délután aludtam…most meg nem tudok..mondjuk kedvem sincs..
Ádi üzetene:
-Mi törtétn hogy rossz a kedved?:O
Beki üzetene:-
-Honnan veszed, hogy rossz a kedvem?
Ádi üzetene:
-Ugyan, ha nem lenne az akkor most is bunkóbb lennél..
Beki üzenete:
-??? nem szoktam bunkó lenni..
Ádi üzenete:
-Én nem úgy vettem észre, de mindegy ezen ne vitatkozzunk..Szóval mi nyomja a lelked?
Beki üzenete:
-Nem fogom egy idegennek elmondani mi a bajom..kérlek most hagyj..ne írj, nincs hozzád kedvem, főleg, hogy azt sem tudom ki vagy.
Ádi üzetene:
-Jó, hagylak..hogy kivagyok meg majd megtudod..egyszer..ha már itt lesz az ideje.
Beki üzetene:
-Érdekes, hogy te mindig akkor vagy fent, amikor valami bajom van vagy unatkozok..
Ádi üzenete:
-Nem érdekes..ez csak véletlen, mivel én mindig akkor jössz fel éjjel msnre ha valami bajod van. Én meg mindig este vagyis éjjel vagyok msnen.
Beki üzenete:
-Óó..azt hiszem értem már. De te miért éjjel vagy msnen?
Ádi üzetene:
-Mert nálunk akkor van kora délután amikor nálatok éjjel…
Beki üzenete:
-Miiii? Akkor ácsi, te nem is Magyarországon élsz?:O
Ádi üzenete:
-Nem, én nem. Mármint magyarok a szüleim is..csak kiköltöztünk még régen Bostonba. itt meg ugye 6 órával kevesebb az idő mint nálatok..
Beki üzetene:
-Értem. Azt sem tudom hány éves vagy?
Ádi üzenete:
-Na jó, 18leszek...de a két év gondolom nem sok?!
Beki üzenete:
-Hát nekem nem sok.. ugyanis a barátom 22 múlt. Az egyik jóbarátom pedig 28 éves. Szerintem nem a kor számít..
Ádi üzenete:
-Szerintem sem, hanem az érettség, a viselkedés.. Mennem kell edzésre. Pusszi Éjjelibaglyom. Most már szerintem menj aludni. Lassan pirkad.
Beki üzenete:
-Nem vagyok a baglyod, és megyek aludni nyugi, de a lányod sem vagyok. Pusz.

Hát igen, már megint..Mindig akkor, amikor valami nem stimmel velem. Nem tudom miért de nem hiszek neki..kétlen hogy Bostonban élne..meg akkor honnan ismerne..na legközelebb ha összefutok vele megkérdezem..De most tényleg aludnom kellene..

Távolság...

Köszönöm a kommenteket és az olvasói közönségem véleménynyílvánítását..:)) továbbra is várom.:)

-Beki ugye tudod, hogy már csak egy hónapom van Magyarországon?
-Tudom, tudom..de miért kell mindig felemlegetni? Olyan jó, amikor nem veszek róla tudomást. –bújtam oda hozzá.
-De tudomást kell venned róla..

Ez a párbeszéd gyakori volt nálunk, főleg hogy egyre közeledett a szeptember. Nem akartam tudomást venni arról, hogy nem sok időm van és elveszítem. Nem bírtam volna eviselni..talán még egy ember sem volt, akit így szerettem, mint őt. És ahogy a mondás tartja, ha valakit elkell engednek, hát engedd el, ha fontos vagy neki úgyis visszatalál egy idő múlva. A kérdés, hogy mennyi idő múlva..
A hetek csak úgy peregtek a szemem előtt..egészen az utolsó hétig. Akkor fogtam fel, hogy Beni tényleg elmegy, itthagy és talál magának valami német csajszit oda kint, aki majd elszórakoztatja. Már a gondolattól is felfordult a gyomrom.. Próbáltam magamnak mondogatni, hogy a kapcsolatot tarthatjuk telefonon, néha látjuk egymást..de ez nem fedte le azt a tényt, hogy vége..VÉGE a kapcsolatunknak. Többet nem leszünk egymásnak többek, csak barátok. És ez fájt a legjobban..Beni előtt nem akartam kimutatni a fájdalmat, amit éreztem, mindig derüs próbáltam maradni és mindehez pozitívan állni. De eljött az utazása előtti nap.

-Kicsim, tudod, hogy holnap indulok. Szeretném ha ma átjönnél este, amolyan búcsúestére. Nem is tudom, hogy fogom kibírni néküled..a puszta jelenséged nélkül..
-Én is így vagyok..de valahogy csak megbírkózunk ezzel is. Telefonon beszélhetünk, igaz, hogy nem kényszerítelek arra, hogy velem maradj, szeretném, ha már csak barátok lennénk, így könnyebb neked.
-De neked nem, jaj kincsem ne butáskodj, együtt maradunk..ameddig bírjuk..és bírni fogjuk..nyugi.
-Okés..-leheltem szinte hallhatatlanul, tudtam, hogy nem így lesz..de Beni szavai megnyugtattak. Nem vártam a másnapot, és az estét sem..furcsa érzés járta át a testem. Hétfő reggel fájdalmas képpel kelltem ki az ágyból, Beni még aludt. Gyorsan összekészültem, de Beni hamar követett a fürdőbe. Ugyanolyan nyúzott volt, mint én. Nem tudom mit érzett, de az arcáról leolvasva kb ugyanazt mint én.
-11-kor indulok, akkor ki kisérsz?
-Persze, hogy is kérdezhetsz ilyet.
Gyorsan kész lettünk, szinte egy szót sem váltottunk egész délelött, nem tudtunk volna mit mondani. Semmi értelme nem lett volna beszélgetni. Szavak nélkül ugyanúgy tudtuk mire gondol a másik. Útban voltunk az állomás felé, és akármit is akartam mondani egy hang sem jött ki a torkomon...
-Hát akkor mennem kéne..-mondta nehezen Beni.
-Igen..lekésed a vonatot és itt hagy..bár lehet jobb lenne..de csak nekem..neked sokkal jobb lesz kint. Több lehetsőség..-a számra tapaszotta a kezét.
-Ne győzködd magad..hiába mondogatod ezt, a szívednek úgyanúgy fog fájni. –a könnyeim elkezdtek végigcsorogni az arcomon. Nem akartam sírni, utáltam ha az emberek sírni láttak, olyankor gyengének és sebezhetőnek éreztem magam..kiszolgáltatva az embereknek.
-Ne..ne sírj..én akkor is itt leszek ha másnem lélekben..Szivem figyelj egy kicsit rám. –emelte fel az állam –Ott a telefon, a számítógép a webcam..soroljam még? És havonta egyszer haza is jövök..
-Tu-dom.-szipogtam –Menj, mert ez így nem jó, hogy húzod. Majd hívj ha odaértél. Szeretlek. –megöleltem. Olyan nehezmre esett elengedni mintha hozzám ragasztották volna. Az utolsó csók..ami a könnyeimtől volt nedves. Igen, sírtam, még mindig. A lábaim hírtelen ólomsúlyúvá váltak. Taxival mentem haza, anya már várt rám egy nagy bögre teával és csokival.

Az idő csak repül..

-Sajnálom Beki...-mondta bátortalanul Beni.
-Ugyan mit? Nem a te hibád..
-Nem, nem azt..mármint azt is nagyon..de jól mondtad az nem az én hibám. Viszont mondanom kell valamit..-akadozva beszélt, nem tudtam mire vélni, mindig is magabiztosnak láttam, de most mintha félne.
-Mond, bár ahogy nézem nem fogok neki örülni, igazam van?
-Szóval..tudod átigazoltam egy másik csapathoz..
-Miiii? Melyikhez? De hiszen ez jó nem?
-Igen, jó lenne..mármint jó, nagyon is, ritkán adatik ilyen esélye az embernek..ugyanis nem Magyaroszágra igazoltattak, hanem Németországba...-egy pillanat alatt magamba süllyedtem..
-Németbe?..Akkor ez..ez azt jelenti, hogy nem foglak látni?-könnybe lábadt a szemem.
-Valahogy úgy...persze amikor tudok haza látogatok, meg minden..de igen..nem sűrűn láthatsz..sajnálom Beki.
-Ugyan –próbáltam jó képet vágni –hiszen ez jó..-csuklott el a hangom –nagyon..jó.
-Beki kérlek ne sírj..tudom, hogy fáj, és nem számítottál rá, és csak ezért nem szóltam előbb, mert nem volt biztos..tegnap hívtak fel..
-Mikor indulsz?
-Nyár végén, ez az egy jó..hogy a nyár még előttünk van –próbált elmosolyodni –Nekem is nehéz ez..nem kalkuláltam bele az életembe, hogy találok egy lányt, aki olyan mint te..különleges..érdekes..és beleszeretek. Célom volt, hogy csúcsra vigyem a focikarrierem..de így nehéz..nagyon nehéz.
-Ne mondj ilyeneket, ettől nekem is csak még nehezebb..mindegy optimistábban gondolkozzunk..előttünk a nyár, a sok-sok lehetőség még a boldogságra.
-Tudom, de utána még nehezebb lesz..de igazad van..nem érdekel, nem gondolok erre..boldogok vagyunk, és jelenleg ezt nem ronthajta el semmi. Na gyere már be a vízbe egy kicsit..-kérlelt.
-Nincs nagy kedvem, szívesebben ülök itt és nézem az eget.
-Ha nem hát nem..-azzal felkapott és beugrott velem a stégről a vízbe.

Hamar eltelt a hátralévő nap. Pakoltunk, takarítottunk és lementünk egy utolsót pancsolni a Balcsiba. Hazafelé Pipo és Dini is velünk tartott a kocsiban. A hangulat jobb nem is lehetett volna, ahogy az idő sem. Hazaérve anya örömtáncot járt, hogy láthat. Beni hazament, fel sem jött hozzánk már, ő is látni akarta a családját és mindenkit, meg fáradt is volt, hisz ő vezetett.

Hatodik fejezet: Az idő csak repül..

A nyár forrósága a tetőfokára hágott ezen a júliusi csütörtökön. De minket Benivel ez sem rendített el egy jó kis beszélgetéstől egy kávézó teraszán. Minden lehetőséget kihasználtunk az utóbbi egy hónapban, hogy együtt lehessünk. Mikor a Balcsiról hazajöttünk rájöttem, hogy akaratlanul is, de választottam Beni és Dávid között. Mind kettejüket szerettem, de Beni közelebb állt a szivemhez. Dávid rosszul fogadta a hírt, előszőr meglepődött, csodálkozott, aztán nem hitt a fülének. Azt hitte viccelek, de amikor elmondtam a balatoni kiruccanásunkat elkomorul az arca és szó nélkül faképnél hagyott. Azóta egy szót sem váltottam vele..többet nem jött Péterrel hozzánk vacsorára. Sajnáltam, hogy elvesztettem egy jó barátot, de nem érdekelt, mert ott volt nekem Beni. Vktorral is jobban összehaverkodtam, kezdett hozzászokni a Pesti élethez, barátokat is szerzett és még barátnő jelöltje is lett. Anyának is bemutattam már, hogy ne lepődjön meg ha véletlenül fent lesz nálunk. Neki is szimpatikus volt, rögtön megtalálták a közös hangot. Dini és Pipo tökéletesen egymásra találtak, bár volt pár összezördülésük, de nem vészes.

Emlékezés

-Jó reggelt Beki, hogy vagy? –kérdezte Havie, rá sem haragudtam nagyon, tudtam, hogy sokat ittak..és megesik az ilyen.
-Köszi, megvagyok..ahogy látod az arcomat levakoltam, úgy hogy nem látszik nagyon. –mosolyogtam félszegen.
-Az én hibám volt..sajnálom..soha többet nem fordul elő..-vágott fancsali képet.
-Már megbékéltem, hogy pár hétig együtt kell élnem kék-zöld foltokkal. Hol vannak a többiek?
-Odakint, de még ne menj ki..neked csináltak reggelit, a tegnapi miatt a fiúk szóval ne rontsd el, csak azért szóltam.
Elindultam a kertbe és Havienak igaza lett..Beni, Pipo és Tomi ott álltak az asztal körül és engem vártak..
-itt meg mi történt? –néztem körbe.
-Csak egy kis meglepi, ha már így elbántak veled a fiúk. –mondta Lili megelőzve Pipot, aki szintén szólásra nyitotta a száját.
-Köszönöm, de mondtam már tegnap is, hogy nem haragszom, maximum csak azért, hogy ennyire idióták vagytok, hogy összeverekedtek. De ha már villásreggelit csináltatok, akkor álljunk neki.

Az egész délelöttöt napozással töltöttem, Beni viselkedése kezdett az agyamra menni, tudom, hogy csak jót akar, de azért nem kell ennyire. Mindenben a kedvemre akart tenni. Majdnem elhalasztatta a tegnap megígért „azt csináljuk amit a pasik akarnak” programot. Rávettem, hogy miattam nem hagyjuk ki ezt az egészet. És most azonnal állítsa le magát mert haza megyek vonattal. Ez egyből hatott és befogta a száját, nem kérdezgette hogy mit szeretnék satöbbi. A pasik kitalálták a programot…szuper gondoltam magamba ahogy meghallottam…bungee jumping..bár nem lehet olyan rossz. Végülis volt egy korszakom amikor minden vágyam lett volna kipróbálni..úgylátszik az élet most adta meg a lehetőséget hogy beváltsam az álmom. Bungee jumping után pedig éjjeli fürdőzés aztán parti. Egyszóval egy csöpp pihenőnk sem lesz. Égette a bőrőm a nap azért bekentem magam indulás előtt vagy három réteg napvédőkrémmel, nehogy leégjek. Utáltam a leégést, nem csak hogy fáj, de még ronda is. A többiek csak nevettek az elővigyázatosságomon, de kijelentettem, hogy majd meglátjuk ki nevet a végén. A kaján mosoly láttán ami az arcomra ült ki a csajos is bekenték magukat.

Élveztem a sétát ami a bungee jumpingig tartott. iszonyú magas volt az a szar és nekem meg iszonyú tériszonyom van. Pipo volt az első vállalkozó szellemű idióta ki felment és leugrott. Látszólag élvezte..és ez elgondolkoztatott. Következő Havie, Beni és Tomi volt. Mi majdnem összevesztünk Lilivel hogy ki menjen..de Di bevállalósabb volt és ment elsőnek, aztán Petra következett, majd kiharcoltam, hogy ne maradjak utolsónak és én mentem. A szivem a nyakamba dobogott. De amikor felértem a tetejére már úgyéreztem nem érdekel az se ha elszakad a kötél, ami tart...és bumm ugrás a semmibe. iszonyúan élveztem, ahogy a levegő elsüvített a fülem mellett és éppen a víz felett 20 centivel álltam meg, a kezemhez hozzáért a hideg Balaton vize.

Még!még!még! –mondtam szórakozottan, amikor leszedték a kötelet.
-Nyugi csajszi! Nem kell bepörögni lesz ma még elég lehetőség szórakozásra. –kacsintott Havie.
Lenyugodtam..Lili ugrása után beültünk egy italra. Észre sem vettük de már kezdett sötétedni, elindultunk valami jó kis strand részt keresve, ahol azért utcai világítás is van. Nem kellett sokat mennünk, ráakadtunk egy partszakaszra ami tökéletesen megfelelt. Még le sem pakoltunk rendesen, amikor a fiúk már a vízből kiabáltak, hogy menjünk már be. Felmásztunk az egyik stégre, azok közül amellyek beljebb voltak. A fiúk behoztak maguknak egy-egy üveg sört. A többiek már rég a vízben hancuroztak, amikoris én még a stégen ülve a holdat néztem. Egy felhő félig eltakarta a telihold fényét. Szépen lassan haladt el előtte. Az ég majdnem fekete volt, és a csillagok csak úgy világítottak rajta. Gyönyörű volt, órákig képes lettem volna nézni.

-Csodaszép nem? –kérdeztem a mellém ülő Benitől.
-Igen, az. –mondta elgondolkozva –Nem jössz be a vízbe?
-Nincs nagy kedvem,.bocs, csak elgondolkoztam..Tudod, olyan rég beszéltem már apával. Körülbelül félévente egyszer ha felhív. –könnyek szöktek a szemembe. Nem vagyok az az érzelem kimutogatós ember, de most nem bírtam, eltörött a mécses. Alig volt emlékem apáról, furcsa volt, mintha nem is lenne az életem része, mintha nem tartozna hozzám, csak a név miatt. Sohasem foglalkozott velem, és ez nem is mindig zavart, sőt voltak helyzetek, ahol kimondottan örültem, hogy nincs felettem apám szigorú keze. De egyes estéken, mint a mostanin is, furcsa érzés kerített hatalmába. Mint a holdat vonyító kutyák, úgy éreztem magam. Vágytam apám szeretetére, de tudtam, hogy ezt soha nem kaphatom meg. Neki is volt egy élete és nekem is. A kettő nem egy és ugyanaz, két külön összeegyeztethetetlen dolog. Fájt..fájt a szívem akárhányszor csak arra gondoltam, hogy van rajtam kívül még 2 lánya akiket szeret, és akikkel törődik. Elviselhető fájdalom volt ez. Már amikor nem uralkodott el az egész testemen a mindent eltüntető üresség. Annál elviselhetetlenebb dolgot nehezen tudtam volna elképzelni. Világéletemben féltem, azoktól a helyzetektől, amikor valaki ott hagyott..mindig apát jutatta eszembe akaratlanul is. A kapcsolataimban, a barátaimnál...kegyetlen érzés volt. A legrosszabb, hogy soha nem tudtam kit vádolni. Ki a hibás azért mert apa elhagyott minket 4 éves koromban? Ki a hibás azért mert új családja van és boldog? Senkit sem hibáztathatok ezért. Egyes kapcsolatoknak az a feladata, hogy megköttessenek és hamar véget is érjenek..de egy apa-lánya kapcsolatnak nem ilyennek kellene lennie. Az osztálytársaim nem tudták átérezni a fájdalmam, mikor ők mindig arról beszéltek, hogy merre voltak a hétvégén a családjukkal. Mire tanította őket az apjuk. Én meg az anyám egy kétszemélyes háztartás..egyszer sem mentünk el kirándulásra ketten. ha mentünk is akkor a mama is jött, meg a papa amikor még élt. Igen a papa...a másik legfontosabb ember az életemben, aki még betudta tölteni az apám hagyta űrt a lelkemben. De ő is itt hagyott..tudom, törvényszerűen, hisz mindennek vége egyszer.. Váratlanul ért..amikor 2éve anya sírva hívott fel, hogy menjek haza, mert a papa nagyon rosszul van és kórházba vitték. Napokig magamon kívül voltam a félelemtől, hogy megint elvesztek egy a szívemnek nagyon fontos személyt. Rettegtem, de aztán bekövetkezett, ami meg volt írva. A papa éjjel itt hagyott, és elment egy jobb helyre. Magamra hagyva a nagyvilágban szinte teljesen egyedül.

5. fejezet.:Érdekes hét.

-Menjünk nézzünk már körbe a parton! Tuti van valami jó kis buli valamerre. –vetette fel az ötletet Havie.
-Felőlem mehetünk..-néztem körbe. Jó ötletnek tartottam az esti sétát, és ha tényleg belebotlunk egy buliba az már csak hab a tortán. Mindenki beleegyezett a partikeresésben. Fülledt este volt, a levegő súlyos, de mégis élveztük a sétát. Igaz, nem találtunk sehol egyetlen egy partit sem, de a balatoni naplementét végignéztük, és számomra ezt most nem múlhatja felül semmi.

Ötödik fejezet: Érdekes hét

Már vagy egy hete, hogy a Balatonon vagyunk, itt gyorsabban tellik az idő, mint otthon, és nem is figyeli az ember annyira, hogy milyen nap van, csak ha boltba akar menni, vagy épp valahová ahol ez fontos. De nekünk nem voltak ilyen terveink. Napoztunk és egész nap lógattuk a lábunkat. Viszont ezt is megunja egy idő után az ember, vagy inkább a lányok, a pasik ugyanis nem lelkesedtek, amikor felvetettük, hogy átnézhetnénk Tihanyba vagy csak valahová az északi partra. Legszívesebben mindegyik otthon maradt volna lábat lógatni, de mivel nem akartak egyedül elengedni minket velünk tartottak. Bár mi jobban jártunk volna, ha otthon maradnak, ugyanis olyan lassan kullogtak mögöttünk, mint a lajhárok. Csak akkor gyorsítottak rá egy kicsit, amikor egy csapat fürdőgatyás srác ment el melletünk. Laza stílusba bevágták magukat és lenézően néztek az ellenfelekre. Viccesnek találom az ilyet..a birtoklási vágy. De hogy mi értelme van?! Hát ezt is csak ők tudják, senki más. A végén Tihanyba mentünk át, végigjártuk az egész várost. Megnéztük a nevezetességeket, és a déli melegbe elvonultunk egy kis légkondicionált ebédlőbe. Soha sem értettem, hogy a kánikulában hogy tudnak egyes emberek annyit enni, mint egy marha. Nekem ilyenkor csak vízre van szükségem, de arra tömérdek mennyiségben. Meg persze az elengedhetetlen fagyi, jégkása, vagy esetleg egy könnyű saláta jöhet bármikor. Ellenben a pasik akik még ilyenkor is megtudnának enni egy fél disznót. Körülbelül 4 óra körül indultunk vissza, de ekkor a pasik már elevenebbek voltak, mint mi. Nekünk most fogyott el az energiánk, nekik viszont most kapcsolt be az energiaadagolójuk. Kitalálták, hogy mivel ma a mi programunkat csináltuk, ezért este nekünk kell utánuk mennünk. Mondanom sem kell mi sem lelkesedtünk különösebben az ötletért. Meggyőztük őket, hogy majd holnap csináljuk azt, amit ők akarnak, akkor több idejük lesz. Ma pedig inkább elvonulunk pihenni. Persze ők még beugrottak egy éjjel-nappaliba, feltankolták magukat piával nehogy kiszáradjanak az előttük álló éjszakában. A csajokkal együtt felmentünk az emeletre, elfoglaltuk a fürdőt, aztán lefeküdtünk aludni. Hallottam, ahogy a fiúk lent beszélgettek, egyenlőre még ügyeltek rá, hogy ne legyenek túl hangosan, ami viszont körülbelül 1-2 óra múlva nem így lesz. Hamar elaludtam, de éjjel 1 körül hangos veszekedésre ébredtem. Lebotorkáltam a lépcsőn ki az udvarra. Nem láttam szinte semmit, a szemet megcsapó fény elvakított. Mire nagy nehezen kitisztult a kép láttam, hogy Pipo nagyon magyaráz valamit..de nem láttam, hogy kit próbál meggyőzni, így közelebb mentem.

-Itt meg mi a franc folyik? –léptem oda. Mind a négyük tekintette rám szegeződött.
-Semmi..-válaszolta Pipo –Menj vissza..
-Nem megyek. –háborodtam fel, hogy jön ő ahhoz, hogy visszaparancsoljon –Már nem azért de mit képzelsz ki vagy te?
-Ne kezd te is légyszives, elég volt leállítani őket. –mutatott Benire és Haviera.
-Mit csináltak? –kérdeztem egyre ingerültebben.
-Összeugrottak kicsit..de semmi különösebb, ne idegeskedj ezen. Már leállítottuk őket. Úgyhogy most mindenki fogja magát és szépen elmegy aludni..-szólt a többiekhez. De Havie továbbra is kihívóan állt.

-Nem, nem hagyom, hogy csak úgy beszólógasson. Hogy jön ő ahhoz, mintha az ő barátnője különb lenne. –mutatott rám. Ennél több nem is kellett Beninek már meg is indult felé. Azon kaptam magam, hogy Beni mellett állok és próbálom visszafogni. Aztán valahonnan egy ütés és vége, már a földön vagyok.

-Bekiii! –kiabált Beni, de eltolta őt Pipo.
-Hagyd, ez is mind miattatok van, menjetek be most! –nagyon ideges volt, aztán hozzám fordult –Jól vagy?
-Azthiszem. –ültem fel –Ki ütött meg?
-Beni..de véletlen volt, nem téged akart. Csak rossz helyen álltál..-védte a barátját. Segített felállni és bekísért. –Ez holnapra bizony be fog lilulni. –nézte az arcomat.
-Az legyen a legkevesebb gondom. Aú!
-Bocs, de muszáj visszanyomni, különben ez nagyon bedagad. Készülj fájni fog.
És igaza lett, rohadtúl fájt, de legalább helyrerakta.
-Köszi, rendes vagy. –mosolyogtam rá.
-Nincs mit. Azt hiszem be kéne nézned Benihez, ha jól sejtem furdalja a lekiismeret..-vágott savanyú képet.
Lassan felbaktattam az emeletre és óvatosan benyitottam Beni szobájába.
-Bejöhetek? –kukucskáltam be.
-Inkább ne...-morgolódott.
-Miért? –döbbentem le.
-Nem miattad –nézett rám –magam miatt...soha életemben nem ütöttem meg egy nőt sem..nem tudom mi ütött belém..-roskadt le az ágyára.
-Ne magadat hibáztasd, nem engem akartál megütni..félrement. –leültem mellé az ágyra.
-Ne haragudj..-nyúlt a kezem után. Elkezdett játszani a kezemmel..olyan volt mint egy kisfiú, aki eltörte az anyukája kedvenc bögréjét és most nagyon maga alatt van. Nem tudtam haragudni rá, nagyon aranyos volt.
-Ne butáskodj, nem haragszom..

Hétágra sütő nap ébresztett fel mély és kellmes álmomból. Meglepődve vettem tudomásul, hogy nem a Dinivel közös szobánkban vagyok. Hírtelen éles fájdalom nyílalt az arcomba és már sorra villantak is be a tegnap este képei. Az esti séta, az alvás, a vita és a féktelen éj. A másik oldalamra fordulva láttam, hogy Beni már nincs az ágyban. Az arcom rettentően salygott, felpattantam és elindultam a fürdő felé, bár sejtettem, hogy foglalt lesz, mégis reménykedtem, hogy szabad. Bekopogtam, de nem jött válasz, szóval benyitottam, és szerencsémre üres volt. Nem tudtam hány óra lehet, vagy hogy a többiek mit csinálnak, de ez jelenleg nem is foglalkoztatott nagyon. Rekord idő alatt végeztem a fürdőben, a tükörbe nézve majdnem elállt a lélegzetem, ar arcom mndenféle színben pompázott. Gyorsan előkaptam az alapozómat és amennyire lehetett elfedtem a foltokat.

Folyt. : Nekem a Balaton a Riviéra...:)

Oké, szóval megint nem lett okosabb.. na, mindegy egy hét..egy hetet adok magamnak, hogy eldöntsem, mi a francot akarok..azt kész.
Egész hazafelé vezető úton kattogott az agyam.. Mozogtak a kis fogaskerekek. Direkt mondtam Dávidnak, hogy most ne kísérjen haza.. igaz hogy furcsálotta, de hagyta. Gondolkoznom kellett, bár nem jutottam semmire, így feladtam. A gondolataim vakvágányra futottak, már annyira kizártam magamból mindent, hogy arra riadtam neki mentem valaminek.

-Elnézést…-motyogtam.
-Semmi baj, jól vagy?-kérdezte a férfi, nem néztem fel csak most, magas fekete hajú, zöld szemű 28 körüli pasi állt előttem.
-Jól, persze, mégegyszer bocs.
-Nem innál meg velem valamit? –meglepetten néztem rá, amit tuti észrevett mert védekezni kezdett –Nyugi –emelte fel a kezét –nem akarok semmit, csak beszélgetni. –még mindig furcsán méregettem –Hát jó, ha nem hát nem..-azzal tovább indult.
-Ne, várj, okés.. legyen..de csak beszélgetés..

Elbeszéltük az egész délutánt, elég későn értem haza, de anya nem szólt. Legalább volt egy idegen, aki eddig nem ismert, és neki kiönthettem a szivem és jó fej volt. Meghallgatott, elmondta a véleményét, és magáról is sokat mesélt. Elmondta, hogy 25 éves, és jelenleg, romokban van az élete, mármint a magánélete és a barátokkal kapcsolatos dolgok.. Most költözött ide, eddig Angliában élt, az anyjával, de az anyja váratlanul elhunyt, ezért új életet akart kezdeni, messze attól a helytől. Így hát visszajött Magyarországra, ahol a kiskorát töltötte. Viszont most minden ismeretlen neki, nem tudja, mi hol van, ezért felajánlottam neki, hogy ha igényt tart rá, megmutom neki a fontosabb helyeket. Telefonszámot cseréltünk, majd hazasiettem. Azóta is a neten lógók. Bár már nagyon nem látom értelmét. Álmos vagyok..

Péntek reggel utolsó nap..éljen! Kivételes nap ez a mai, nem aludtam el majdnem, frissnek érzem magam, jó a kedvem. Megszállt éjjel a jótündér, vagy nem tudom. Anyu elvitt suliba, nem hittem volna, hogy sokan leszünk az osztályból, de szinte mindenki ott volt. Pedig nem ez a szokás utolsó napokon. Egész délelöttöt elbeszélgettük a csajokkal, a tanárok olvasgattak nem foglalkoztak velünk hál istennek… hamar elment ez a nap, és mostmár furcsa volt belegondolni, hogy jövőhéten nem kell itt sínylődnünk.. aludhatunk sokáig meg minden..

-Beki! –kiabált utánam egy hang. Hátrakaptam a fejem és Benit láttam a kocsijának támaszkodva.
-Beni? –Hát te meg mit keresel itt? –siettem oda hozzá.
-Téged. –molyosgott –Elvihetlek egy körre?
-Hová vinnél? –léptem közelebb.
-Meglepetés.. na, beszállsz? –választást nem hagyva kinyította a kocsi ajtót. Beszálltam. Egy percen belül már az autópálya szele borzolta a hajam. Nem tudtam merre megyünk, de nem is érdekelt..jó érzéssel töltött el hogy nem tudtam merre visz ez az út. Az ismeretlen utáni kíváncsiság. Hajtott a kalandvágy. Megbíztam Beniben, tudtam, hogy nem fog semmi hülyeséget csinálni. Már jó ideje egyszó nélkül mentünk. Már idegesített a csend.
-Még mindig nem tudom meg hova viszel? –érdelkődtem.
-A-a..akkor elveszne a meglepetés értelme. Ja és még valami, anyud tudja, szóval ne idegeskedj ez miatt. Elkértelek tőle.
-Ó..akkor ez azt jelenti, hogy nem egy napra tüntetsz el a világ szeme elől igaz?
-Tetszik ez a megfogalmazásod, de majd mindent megtudsz idejében.
-Úristen..anyának megígértem, hogy modellkedni megyek a hétvégén...-elborzadtam el.
-Nyugi, ezt is megbeszéltem vele..nem most mész hanem majd júliusban De az én modellkedésemnek még pont eleget tudsz majd tenni ott ahová megyünk.

Körülbelül 2 órás lehetett az út, aminek a végcélja egy gyönyörű balatoni üdülő volt.

-Aztaa..-tátottam el a szám –itt leszünk?
-Igen, itt. Tetszik?
-Már hogyne tetszene..mennyi ideig leszünk itt? Csak mi leszünk? Atya éég..a ruháim..-kaptam majdnem agybajt.
-Első kérdésre a válasz hogy 10napig leszünk itt. És nem, nem csak mi leszünk, jön még Pipo és Dini is, meg még pár haver a barátnőjével. Ja igen, a ruháid, tulajdonképpen ezért is mentem fel hozzátok, anyud segített bepakolni, szóval minden megvan az biztos.
-Uhh..köszi..megnyugodtam. Csodálatos ez a hely, mivel érdemeltem ki?
-Azzal hogy vagy nekem. Tudod sokat változott az életem mióta részese vagy. Mindent optimistábban nézek..-elgondolkozva nézett a messzeségbe.
-Köszönöm...-nem tudtam többet mondani, kicsit meglepett ez a kijelentése –Hol vagyunk tulajdonképpen?
-Balatonlellén. Déli part. –tért vissza a gondolataiból.
-Nagyon szép...a többiek mikor érnek ide?
-Szerintem csak este felé..addig miénk a ház, lefoglalhatjuk a legjobb szobákat. Menjünk be, körbevezetlek. –ugyanis eddig a ház udvarában ácsorogva beszélgettünk.

A délután hátralévő részében lementünk körülnézni a parton. Rengetek turista volt, ami érhető is hiszen most van vége a sulinak, és most kezdődött igazán el a forróság. Örültem, hogy anya pakolt be nekem, és nem Beni, akkor tuti semmim se lett volna meg.. De anya tökéletesen bepakolta a kis sortokat, trikókat, fürdőruhákat stb..
Beni erős meggyőzőképességeével rávett, hogy menjek be vele a Balatonba. Ami jobban kifejtve azt jelenti, hogy két választási lehetőséget adott: 1. bemegyek magamtól 2. beledob. A két lehetséges választás közül az első volt a szimpatikusabb, de mivel nem mentem bele túl gyorsan ezért Beni felkapott, berohant és beledobott. Enyhe kifejezés, hogy majdnem szívunfarktust kaptam. Viszont visszakapta elég rendesen, amikor egy nem túl igényes dagadt csajszi leszólította, és megpróbálta befűzni..de hát mit tehettem volna én?! Álltam és nevettem rajta. Mire nagy nehezen lerázta magáról a csajt és jól megkergetett, amiért nem álltam ki mellette, és hagytam, hogy végig szenvedje ezt a 10 percet.

-Elmegyek bevásárolni..jössz velem? –kérdezte a szobám ajtajában megállva.
-Maradok, ha nem baj. –álltam meg a pakolásban.
-Rendben, akkor otthagyom a kulcsot a konyhában, szerintem hamarosan itt lesznek a többiek, majd dudálnak, akkor engedd be őket. –adta ki a parancsot.
-Okés. Kikészítem a szobákba az ágyneműket jó?
-Tökéletes vagy. –lépett oda, és puszit nyomott a homlokomra, aztán elment.
Nem telt bele fél órába és megérkeztek Diniék. Dini azon nyomban amikor meglátott a nyakamba ugrott, fogalma sem volt, hogy hova került, kik közé.
-Nem hiszem eeel –sipította –te is itt?
-Meglepiii...én is itt. Beni hozott le. Jól megszervezték a pasijaink ezt..-mondtam egyrészt Piponak, másrészt Dininek.
-Hát, azt hiszem megérdemlitek, ráadásul egy kis buli soha sem árt a haverokkal. –kacsintott –Beni hol van?
-Elment a boltba. Dini melyik szobát akarod? Az enyémbe van még egy ágy, de ha Pipoval…
-Nem, tökéletes a tied. Mutasd merre van. –vágott a szavamba.
-Gyere. –intettem.
Estére mindenki megérkezett, összesen 8-an voltunk.A másik két csajszi is aranyos volt. Petra nálunk 2 évvel idősebb, Lili pedig annyi idős volt mint mi. Petra Tomival jött, Lili Havie-val, aki spanyol volt. Kicsit irigykedtünk rá, amiért spanyol pasija van..aki ráadásul tökéletesen beszéli a magyart.

4. fejezet: Gyökeres változások...

Negyedik fejezet: Gyökeres változások..

Úgy lett, ahogy gondoltam, Dini épp a csengtésre esett be, izgatottan ült le mellém. Már kezdte is volna a mondandóját, de a tanárnő félbeszakította. Betti néni a kegyetlen zsarnok...fontos ismertetőjegye a keretes hatalmas szemüveg és az asztalterítő kinézetű hatalmas szoknya. Emellett persze imád ordibálni, és veszekedni..szerintem neki ez létfontosságú, ha nem tenné, valószínűleg meghalna, vagy kit tudja milyen szörnyűség történne vele.
-Jajj, most rohadtul nem érdekel ha pontot ír be, akkor is elmondom..-zsörtölődött Di.
-Tudod mit, ne legyen meg az öröme, írd le. –már vette is elő a papírt, mire végzett egy egész kisregény állt rajta.

-Na szóval..ez a Pipo nem egy hülye segg, mint ahogy első látásra tűnik, sőt nagyon rendes, legalábbis velem. Tegnap elmentünk egy étterembe, egy kis hangulatos pizzériát választott, azt mondta gyakran jár oda, ami valószínű is, mert szinte mindenkit ismert. A pizzájuk isteni volt, egyszer elkell menned oda neked is..Na de térjünk vissza a tárgyhoz..pizzázás után nem volt kedvünk semmihez, ezért sétálni indultunk a park felé, meg úgy a városban. Nagyon sok mindent mesélt magáról és a családjáról, meg megemlítette a volt barátnőit is..Nem is volt neki olyan sok...Érdekes dolgokat mesélt. De ezt majd szóban mondom el, leírni hosszú lenne. Na és neked hogy telt az estéd? Pipo mondta reggel, hogy Beni nem ment haza egész éjszaka..:O

Tudtam, hogy ezt fogja kihozni ebből az egészből. Mert Pipo egy szent akinek a múltjában van valami bibi, és azért iszik stb. Igen, sok ilyen alakkal találkoztam már Dini által, ki gondolta volna, hogy megint ez lesz.

-Jajj Dini, ne mond, hogy megint egy szerencsétlen, akinek az ivási problémái és az elég gyakran jelentkező szükségleteinek az oka a múltjában keresendő?! Ugyan, olyan jó kifogás mindig, azzal jönni, hogy persze mert anyám alkoholista volt, apám meg vert minket stb..szerintem ez szánalmas mindegy..majd ugyis elmondod mi volt, de kíváncsivá tettél.
Beni meg hát ott aludt nálunk, ugyanis anya nem jött haza, mert a jelenlegi pasijánál aludt. Mielőtt még valami rosszra gondolnál el kell oszlassam a perverz gondolataidat. Divatbemutatót tartottam neki, horror filmet néztünk és aludtunk.

-Ahha…tehát aludtatok, semmi több..és megmondanád hol aludt?
-Ne kötekedj, a vendégszobában természetesen..
-És te? Te hol aludtál?? Ne akard nekem bemesélni hogy nem mellette, én megérzem az ilyesmit.

Igen, Dini tényleg mindig megérezte az ilyesmit, ehhez volt érzéke..Emberismerőnek jó volt, kivéve ha valamelyik kiszemeltjéről volt szó, akkor se kép, se hang..mint akit fejbe vertek. Rózsaszín köd elárasztotta az agyának a legmélyebb zugait is és nem tudott rendesen gondolkozni. Szivecskéket rajzolgatott minden füzetlapjának a sarkába meg ehhez hasonlók. Csodálkoztam is, hogy ma még nem kezdődött ez a folyamat el.

-Én? A saját ágyamban..

Látta rajtam, hogy elvörösödtem, kérdőn és egyben gyanakodva nézett fel a levélből..szájával gondosan, lassan megformált szavakat írt le:
-Hazug dög, az igazat! –azzal visszanyomta a kezembe a papírt.

-Hülyee vagy, az embernek nem lehet melletted egy csöpp titka sem..Na jó..mellette aludtam, de csak mert az a rohadt horror film kikészített, az éjszaka közepén mentem át hozzá, amikor már feladtam a bárányok számolgatását is. Ugyanis fogadtunk, hogy átmegyek-e..mivel átmentem ő győzőtt, ezért tartozok neki egy fotózással...=/

-Nem mondod, hogy fotózásba fogadtatok? Fotós vagy mi a szösz? Azt hittem csak focizik...Azta. Hát szerintem nem sajnálod te annyira, hogy ő győzőtt.. Igazam van?

-Igazad van, vagyis, nem tudom, mit akarok..ott van Dávid is..nagyon rendes és fogalmam sincs mit akarok kitől..

-Ideje lenne pedig eldöntened..nem játszadozhatsz kedvedre velük..

Tudtam, hogy igaza van, de messze álltam ahhoz hogy döntést tudjak hozni. Ebben a pillanatban viszont még nehezebb lett a döntésem. Megbeszéltem egy találkozót Dáviddal délutánra. Egy darabig sétáltunk aztán betértünk egy helyes kis kávézóba. Nagyon jót beszélgettem vele is, mint előző este Benivel..de, amikor odanyújtotta nekem, azt a kis dobozocskát, majdnem megállt a szívverésem, hogy mi a franc az..

-Nyugiii…csak egy medál. –nyugtatott nevetve.
-Ó. Köszi, igazán nem kellett volna. –ám amikor kinyítottam a dobozt megláttam benne a medált, gyönyörű volt, egy pillangó, aminek a két szárnyába a monogrammom volt belevésve.
-Ugyan, semmiség. –legyintett, de én tudtam, hogy nem az.
-Ez? Ez semmiség? Ne nevettes..gyönyörű, mivel érdemeltem ki? –kérdeztem meghatódva.
-Neked ezt nem kellett kiérdemelned..az egyik haverom apja ötvös és jött nekem eggyel..hát bevasaltam rajta. –kacsintott.
-Köszönöm..-hajoltam át az asztalon, hogy megpusziljam az arcát, de ő egyből lekapott..váratlanul ért, de hagytam.

Jelenleg a teljes összezavarodottság határán táncolok. Gondolkoznom kéne méghozzá logikusan. Csoportosítsuk az érveket és az ellenérveket..
Beni érvek:-kedves, focista, nem gyerekes, okos, figyelmes, elvileg szeretne, már most sem akarja, hogy mással is foglalkozzak, van kocsija (mellékes), nem alkoholista.
Ellenérvek: -focista, bulizós, sok csaj lengi körül, nem tudok róla sokat.. és talán ennyi.

Dádiv érvek:-aranyos, kedves, szeret, ajándék, nem bulizós, beszélgetés.
Ellenérvek:-nem tudok róla sokat, anya pasijának a fia, nyomulós.

Negyedik részig: A legjobb időtöltés

-Szóval most halál komolyan hallani akarom a te verziódat Pipo..amúgy mi is az igazi neved? –kezdtem.
-Pire Pongrác..-húzta el a száját –Tudom, hogy most megvan rólam a véleményed, de nem tudod, hogy milyen vagyok valójában, nem ismersz..
-Ne köntörfalazz… mond mi volt. –vágott közbe idegesen Bence.
-Szóval… áthívtam Di-t. –Di… gondolkoztam el, régen, nagyon régen hívtam így Dinit, de aztán leszoktam róla… furcsa volt ezt hallani –Beszélgetni akartam vele, és ne nézzetek így… tényleg csak beszélgetni..csak aztán megjelent abba a kis szoknyába és a kivágot felsőbe és hát milyen az ember fantáziája..eleinte türtőzettem magam..de nem ment sokáig..egy csók..meg még egy..és kész.. Eleinte Di is akarta, csak aztán valami baja lett, bepánikolt, de én meg nem bírtam magammal..és ő elfutott..bánom az egészet, és rohadtul mérges vagyok magamra..-nézte a földet, és tényleg mérgesnek tünt. Hihetőnek tünt amit mondott… de valahogy nem tudtam sajnálni.
-Értem… nem gondolod, hogy legalább egy bocsánatkéréssel tartoznál Dininek? Vagy valamivel? Szánalmasnak találom az olyan embereke,t mint te már ne is haragudj.
-Mondtam már, hogy én sem vagyok boldog..nem örülök annak, amit tettem..nem akartam, de ez van..Bocs Di..-azzal felállt és indult is az ajtó felé, de Dini utána futott. Fel akartam állni, de Bence visszanyomott a fotelba.
-Hagyd, meg kell beszélniük.
-Jó..-sóhajtottam..hallottam kiszűrődő hangokat, a szobámba voltak, ott beszéltek..féltettem Dinit, bár nem tudom mitől, olyan volt nekem, mint egy hug, pedig nem volt fiatalabb nálam, meg semmi hasonló, de valamitől mégis...örökké valóságnak tűnt mire kijöttek..kijöttek méghozzá kézenfogva..Bencével értetlenül néztünk egymásra.

-Nyugi..-szólt oda Dini –Megbeszéltük, és hiszek neki, megértem amit mond..és tudom, hogy én is hibás vagyok..adtam neki még egy esélyt..-szerelmesen nézett fel Pipora.
-Több ilyen nem fog előfordulni..becs szó. Viszon kienegesztelés képpen elviszem Di-t vacsizni. Nem tudom mikora érek haza Beni, zárd be az ajtót. Sziasztok.

Még mindig értetlenül álltunk ott, vagyis ültünk ott mind a ketten… aztán egymásra néztünk és nem tudtunk mást csinálni, mint nevetni. Ez az egész.. furcsa volt.
-Akkor azt hiszem, én megyek. –állt fel.
-Maradhatnál még..-néztem rá.
-Nem lenne probléma?
-Már miért lenne? Én csak örülnék neki, semmi programom sincs, anya nincs itthon..ki tudja mikor jön..
-Hát felőlem rendben. Van valami program terved?
-Hm..nem tudom. Nincs ötletem, hát neked?
-Már tudom..-csillant fel a szeme –tarthatnál nekem egy rögtönzött divatbemutatót. Mit szólsz?
-Azt, hogy ilyet még senki sem kért tőlem.. de..végülis..legyen.

Bementem a szobámba és előkerestem a ruhákat, amit a modellkedésemért kaptam..most néztem meg őket először..nem is voltak rosszak..sőt. A nézegetésből anya hívása zökkentett ki.
-Szia kicsim. Figyelj ma már nem megyek haza…átjöttem Péterhez, és rábeszélt hogy maradjak..ugye nem baj?
-Dehogy baj..maradj csak..
-Szeretlek puszi.
Tökéletes..egy anyamentes este..és itt van Bence..Na kezdjük azt a bemutatót..Beninek nagyon tetszett...kijelentette, hogy ezt a szakmát tényleg nekem találták ki, igaza van annak a manusznak anya munkahelyén..A legjobban az utolsó ruha tetszett neki, direkt hagytam utoljára, egy koktélruha volt, színes csíkokkal, és persze feszülős anyagból készült, a hajam összefogtam és felvettem a szívárvány színes magassarkúm.
-Óha, ez a legjobb. Miért ezt hagytad utoljára? Ha ebben a ruhában mennél ki az utcára, azt hiszem, nem sokan lennének, akik nem fordulnának utánad.
-Köszi..-jöttem zavarba most előszőr az egész estén.
-Elmehetnénk valahová táncolni, ha már ugyis így kicsípted magad. –kacsintott.
-Felőlem, bár anya nem jön ma már haza...-kezdtem óvatosan –Ott alszik a jelenlegi pasijánál. Szóval miénk a lakás.
-Ahha..-tett úgy mintha gondolkozna –akkor maradjunk, viszont én választom meg a további programot..hm..legyen mondjuk az első egy film.
Kicsit meglepődtem, másra számítottam –Legyen, milyen filmre gondoltál? –Átnéztük az egész filmgyűjteményünket, és a végén egy könnyű kis horrort választottunk ki, legalábbis annak tünt. A végén már teljesen odabújtam Benihez, az a rohadt főszereplő iszonyú ijesztő volt..pedig nem szokásom félni egy filmtől.
-Félelmetes volt, mi? –kérdezte nevetve.
-Csöppet..
-Gondoltam, amikor odabújtál..-mosolygott még mindig –Hány óra van?.
-Őő éjfél lesz mindjárt..-csodálkoztam el –jó hamar elment az idő. Iszonyú álmos vagyok.
-Akkor már csak ez az egy program van hátra..aludjunk. Itt maradjak? Vagy...-azt hiszem ő saját magában már réges-rég eldönötte, hogy itt akar maradni.
-Maradhatsz..már csak azt kell kigondolni, hogy hol fogsz aludni, bár az igaz, hogy az én ágyam elég nagy, de anyu biztos nem örülne, ha reggel benyitna és mellettem látna...
-Hát pedig ez után a film után nem hiszem, hogy egyedül elbírsz majd aludni...-próbálkozott.
-Nem-e? –Fogadjunk!
-Na mibe?
-Ha kibírom megtanítod az egyik koktél elkészítésének csínját-bínját.
-De ha nem bírod ki akkor te jössz nekem egy modellkedéssel.
-Mármint?
-Egyik kedvenc hobbim a fényképezés csak egy megfelelő alany kell..-nézett végig rajtam.
-Legyen. –nyújtottam a kezem, ahogy ő is.
Megágyaztam neki a vendégszobábam én pedig elmentem lefeküdni a sajátomba. De ahogy lefeküdtem az álmot mintha kiüzték volna a szememből, nem bírtam csukva tartani. Furcsa zajokat hallottam, előszőr azt gondoltam biztos csak az utcáról jön, vagy Beni csinálja direktbe, de kinéztem és senki sehol.. visszamentem az ágyba, így feküdtem vagy egy órát..mire rájöttem, hogy ez nem fog menni...Reggel pedig arra ébredtem, hogy Beni kárörvendő mosollyal néz le rám..
-Mi az? Hol vagyok? –kérdeztem álmosan, aztán megvilágosodott minden..az éjjeli álmatlanság és minden más.
-A vendégszobában vagy, és mellettem aludtál, mert nem tudtál egyedül elaludni..-nevetett.
-Te kinevetsz..-jelentettem ki halál komolyan –Nem szép dolog.
-Nem nevetek. –próbált komoly arcot vágni.
-Szóval..lássuk csak ma csütörtök van, akkor a hétvége nekem pont megfelel.
-Mire felel meg? –értetlenkedtem.
-Már el is felejtetted volna a megállapodásunkat? Modellt fogsz nekem állni. –azzal kipattant az ágyból és elfoglalta a fürdőt, gyorsan utánarohantam és még éppen elkaptam az ajtót.
-A-a. Enyém a fürdő. Engedj csak be..
-Ó nem-nem. Én értem be előszőr, tehát semmi jogod kizavarni, ráadásul én vagyok a vendég..
-Márpedig én nem tágítok innen.. –somolyogtam.
-Hát jó, engem nem zavar.-azzal levette a ruháit és beállt a zuhany alá. Még a függönyt sem húzta el. Valószínűleg kiült az arcomra a meglepődés, mert elkezdett nevetni.
-Ne nevess, nem gondolod, hogy kicsit gátlástalan vagy?
-Nem, tudod a focisták már csak ilyenek. Szóval még mindig maradsz, vagy megvárod, amíg végzek?
Nem válaszoltam, csak sarkon fordultam és becsuktam magam mögött az ajtót. A konyha felé vettem az irányt, és beraktam egy adag kávét főni. Magamnak pedig csináltam zöldteát.

-Most már mehetsz..-kiabált ki a vendégszobából Bence. Kaptam az alkalmon és besiettem a fürdőbe. Jól esett a meleg zuhany, így kora reggel..de ez nem tartott sokáig, hírtelen hallottam kinyílni a bejárati ajtót. Anya! Te jó ég, ő nem tudja, hogy Bence itt aludt, azt hiszi Dinivel voltam, és őt rángattam ki a depresszióból. Atya-gatya.. most mit csináljak? Villámgyors tempóra kapcsoltam, furcsállottam, hogy semmilyen furcsa kiabálást vagy kérdést, egyáltalán hangot nem hallok.. Kinéztem a fürdőből, de sehol nem volt senki. Benéztem mindenhova de Bence is felszívódott..kezdtem ideges lenni..A konyhába a kávé már rég készen volt, gyorsan kikapcsoltam és kiöntöttem. Elhatároztam, hogy nem törödők semmivel, ami idegesít, vagy egy kicsit is kihoz a sodromból. Elkezdtem lapozgatni az egyik magazint, nem telt bele öt percbe és az ajtó újra kinyílt. Meglepetésemre nem anya jött haza, hanem Bence lépett be kezében péksütis tasakkal.

-Te meg hol voltál? –szegeztem neki a kérdést. Válasz helyett csak a sütiket emelte fel, majd leült velem szembe az asztalhoz és elvette a kávéját.
-Gondolom az enyém...élveztem ezt az estét, örülök, hogy áthívtál. Kíváncsi vagyok, Dini és Pipo, hogy szórakoztak... Bár azt hiszem, nem fér kétség hozzá, hogy Pipo békítője hatásos volt..-az arcára megint a szokásos mosoly ült ki.
-Békítő? Valami azt súgja, nem a beszélgetésre célzol..-néztem fel a teámból.
-Eltaláltad, nem arra gondoltam..de ugyis tudod, hogy mire..na mindegy majd ugyis megtudjuk ma. Hányra mész suliba?
-Ma csak 8:45-re kell bemennem..nincs első órám..úgyhogy, ahogy nézem még van egy órám.
-Beviszlek suliba..-jelentette ki.
-Miért akarsz bevinni?
-Csak, hogy tudják, veled ne kezdjenek...
-Ó szóval hogy tudják, már nem vagyok szabad préda?
-Valahogy úgy…-gondolkodott el.-Pontosan úgy. Baj?
-Őő.. ne..em..végülis jó. Vigyél be.

Fél óra múlva már a kocsiban ültünk, és a suli felé hajtottunk. A kocsiban szinte egyetlen egy szót sem szóltunk, hangosan szólt a zene, így nem is lett volna értelme beszélgetni..teljesen behajtott a parkolóba és megvárta, amíg bemegyek..a többeik kikerekedett szemekkel bámultak az ablakból..ahogy beértem szokásukhoz híven bombázni kezdtek a kérdéseikkel, de én csak mentem, mint aki nem hall. Meg akartam keresni Dinit..de sehol sem találtam. Mindegy, biztos megint a csengetésre esik be..

3 és 3/4. rész.

-Sziaa Mama! –léptem be a hűvös lakásba, ez volt a másik előnye, a mamánál mindig kellemes időjárás volt.
-Beki te vagy az? –kiabált ki a konyhából. Az egész lakásban sütemény illat terjengett.
-Igen, én. Mit sütsz?
-Csak egy kis pogácsát. Örülök hogy benéztél, gyere a konyhába, nem tudok kimenni, figyelnem kell a sütőt.
-Hogy vagy? –ültem le az asztalhoz, szerettem nézni, ahogy sündörög a konyhában, leveszi a polcról a lisztet, keveri a tésztát, sajtot reszel..Szeretnék egyszer én is olyan jól főzni mint ő. Azt hiszem megvan milyen tanfolyamra fogok beiratkozni! Főzés! Ezaz, manapság a pasik elvárják a nőktől, hogy tudjanak főzni.
-Megvagyok, a derekam salyog kicsit, de még türhető. És veled mi van? Suli? Mindjárt vége igaz?
-Ez a hét van már csak..Tudod mit találtam ki a nyárra?
-Na mit? –ült le velem szembe, de közbe a sütött nézte.
-Beiratkozok egy főzés tanfolyamra.
-Naaa, végre valami hasznos ötlet. Hallom anyád mostanába elráncigál fotózásokra?! –mindig is ellene volt ennek a szakmának, szerinte ez nem munka, ez csak egy hobbi..
-Igen, de csak egyre sikerült elráncigálnia, azért viszont hogy ma itthon maradhassak valószynűleg be kell vállalnom egy hétvégi modellkedést..-húztam a szám.
-Menj el..hobbinak jó lehet még. Lehet élvezni fogod, és a pasik is szeretik az ilyet..tényleg mi a helyzet a fiúkkal?
-Jajj mama, nee...
-Tudom, hogy belül rágódsz valamin..látom rajtad kicsim..ismerlek pólyás korod óta.
-Na jó, tehát van két srác, mind a kettővel jóban vagyok, vagyis mind a kettővel kezdek kicsit jobban jóba lenni mint egy baráttal általában.. És nem tudom hogy jól teszem-e hogy egyszerre mind e kettejüket közelebb engedem magamhoz…
-Figyelj, gondolj bele..te sem szeretnéd, hogy egy fiú melletted még egy másik lányt is kóstolgasson nem?
-Persze, de nem tudom melyikükkel érné meg foglalkoznom, mind a kettejüket nagyon kedvelem..Az egyik egy focista –láttam hogy elkeredik a szeme és eszébe jut az a sok minden rossz, amit a focistákról olvas manapság az ember –Nem, mama ő nem olyan. Rendes, aranyos, és nem iszik, nem cigizik. Nem nyomul..Viszont a másik az anyám pasijának a fia..persze amikor megismertem erről még nem tudtam, de attól még, hogy ez kiderült, a véleményem nem változott meg róla. Ő is kedves, de ő titokzatosabb, mintha valami köd lengené körül..megfejthetetlen, és benne szerintem ez az ami vonz.
-Értem kislányom, egyet mondok neked: Válassz okosan,tudod a szerelem olyan, mint egy kád forró víz – nyakig elmerülsz benne, aztán szép lassan kihűl. Ez az amit nem szabad hagyni..különben csalódás fog érni.
-Tudom..

Sokat beszélgettünk, de már nem a pasikról, hanem anyáról, hogy hogy kezdte a modellkedést stb..Délután 3-kor mentem haza. Anya már otthon volt, épp ebédet főzőtt. A maminál megettem vagy egy tál pogácsát, úgyhogy egyáltalán nem voltam éhes, bevonultam a szobámba és felléptem az msnre.

Ádi, (L) MU (L) üzenete:
-Szia! Hogy vagy?

Úristen…ne…el is felejdkeztem erről a gyerekről, azt sem tudom kicsoda..Na mindegy ha már nincs jobb dolgom el beszélgethetek vele.

Beki üzenete:
-Hali. Megvagyok, köszi. És te?
Ádi, (L) MU (L) üzenete:
-Még élek. Hallottam voltál fotózáson..gratulálok.
Beki üzenete:
-Miii? Honnan hallottad?
Ádi, (L) MU (L) megváltoztatta a nevét: Ádi.
Ádi. üzetene:
-Az mindegy..mit csinálsz ma este?
Beki üzenete:
-Semmit, valószínűleg alszok, már rám férne egy kiadós alvás..
Ádi üzenete:
-J Hát akkor az a legjobb, ha tényleg alszol. A nőknek fontosabb az alvás, minnél kipihentebbek, annál szebbek.
Beki üzenete:
-Pasikra is igaz ez..Te mit csinálsz ma?
Ádi üzenete:
-Még nem tudom, nem szoktam előre tervezni..majd kiderül lesz-e valami program..aztán lehet énis itthon fogok aludni, vagy filmezni.
-Most viszont lépek..Puszi.

Már azt hittem megint halálra unom magam amikor iszonyú zokogás hangja csapta meg a fülem..és ez a hang az előszobából jött. Hallottam anya csitítgató hangját is, gyorsan kiviharzottam a szobából az előszobába, ahol furcsa látvány fogadott. Dini anyát ölelve zokogott, anya vállat vont amikor meglátott. Valószínüleg ő sem tudta mire vélni ezt az egészet.

-Dini, mi a..baj? –kedztem óvatosan, mire ő felnézett, a szemei nagyon ki voltak sírva, a sminkje lefolyt, keserves látványt nyújtott. Soha nem láttam még ennyire kibukva Dinit, sőt egyáltalán nem láttam még sírni..pedig ismerem már jó pár éve.

-Az..a..ro-ha..dék..-hüppögte –Fel…hí..vott maaggához éés..éés..-nem bírta befejezni megint rátört a sírógörcs. Odahúztam magamhoz, és átöleltem, de ettől sem lett jobb..aztán megemberelte magát és dadogás nélkül elkezdte:

-Az a rohadék..felhívott magához „beszélgetni” én meg gondoltam most mi baj lehet belőle megyek..erre eleinte tényleg beszélgettünk minden. Tök rendes volt..aztán mint mindig…most is kibújt a szög a zsákból..majdnem megerőszakolt érteed? –fordult felém most először. Látta az arcomon ülő értetlenséget ezért tovább magyarázta –Pipo..tudod..taliztam vele ma..suli után…
Minden világosságot nyert..az a szemétláda..tudtam én. Az agyamban kavargó gondolatok egyet sugalltak, miért hagyta ezt Bence...hogy a francba lehet valaki ennyire mocsok..Aztán felrémlett egy kérdés bennem..

-De Dini, ugye nem hagytad? Ugye nem engedtél neki?
-Nem, vagyis az elején még egy kicsit, de aztán mondtam hogy ne..de nem hagyta abba..én meg gyorsan kirohantam, haza nem akartam menni ilyen állapotban, így gondoltam, hogy ide jövök..ti mindig olyan rendesek voltatok velem..
-Nyugi..a lényeg, hogy nem tett semmit. Dini mondtam hogy vigyázz vele..mindegy. Azt hiszem lesz egy kisbeszélgetni valóm Bencével. Várj egy pillanatot felhívom.
Nem telt bele sok idő, míg meggyőztem hogy azonnal tolja át a képét Pipoval együtt hozzánk. Bár anyunak még nemszóltam de biztos megérti..

-Anya..figyelj nem tudnál elmenni pár órára itthonról? –kezdtem óvatosan.
-Miért? –fordult oda, épp takarította a szobáját.
-Dini..nincs a legjobb állapotban és..
-Jóó oké miért nem ezzel kezdted…este jövök..addig is valahogy vígasztald meg..
Felkapta a táskáját és el is tünt. Visszamentem a szobámba. Dini kiakadt amikor elmondtam hogy Pipo is átjön, de sikerül megnyugtatnom, hogy nem lesz semmi, csak lehordjuk és megkérdezzük, hogy mi van..stb. Kb. fél órát vártunk mire ideértek.

-Sziasztok..-lenéző pillantást vetettem Pipora, aki fülét farkát behúzva lépett be az ajtón.
-Szia Beki –biccentett egyet Dini felé is –Miről van szó? Mert Pipo semmit nem mondott, és tőled sem tudtam meg semmit a telefonba..
-Pipóról és Diniről. –Dinire néztem aki szándékosan került mindenféle érintkezést Pipóval –Te rohadt barom..-tört ki belőlem és megindultam Pipo felé –hogy lehetsz ekkora egy szemét? Én nem tudom mit képzelsz magadról, de vegyél már vissza egy kicsit..
-Beki..nyugi..-kezdte halkan –Ha beljebb mehetnénk elmagyaráznám..
-Nem érdekel a magarázatod..ismerem a fajtád, undorítónak tartom ezt az egészet...-Beni odajött mellém és elhúzott, közbe a fülembe súgta, hogy nem éri meg..higgadjak le. Bementem a nappaliba, a többiek pedig síri csendben követtek. Töltöttem mind e négyünknek egy-egy pohár vizet és leültem a fotelba, a többiek a kanapén ültek.